Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-09-01 / 8-9. szám

12

mindent xá Is'movxa, hogy mit, az meg is van mondva, t. i. xard nóhv = az egyes városokban presbytereket rendeljen. Kiviláglik e versből, hogy már az apostol korában, ha csirailag is, meg volt a tartományi egyházak fejlődése. A gyülekezetek nem voltak egészen külön álló testületek, hanem az apostolok, vagy azok kiküldötteinek felügyelete alatt állottak, sőt tanítóikat is ezek rendelték. Hogy a presbyter és episcopos mindegy, az legjobban e helyből látszik, mert az apostol ugyanazon egyénről beszélve, azt előbb (5. v.) presbyter- nek, később (7. v.) episcoposnak nevezi.

6— 9-ig az episcopos kellékeit adja elő az apostol majdnem teljesen egyezőleg I. Tim. III. I—7-tel és más, már magyarázott helyekkel. Ezt tehát külön elővenni fölöslegesnek találom.

II. 1—8. Az első 6 vers az epicopos pastoralis működését írja le hasonlatosan a Timotheusi levelekben lévő utasításhoz. Különös említést érdemel a

7— 8. v., mely a részleteket összesíti és főelvűi azt állítja oda, kogy a püspök lv xfj öidaoxalia, mondhatnék a theoriában, xcdwv egyuv, a gyakorlatban, egy szóval mindenekben saját példájával járjon elől, igyekezvén a tökéletességre Isten igéje alapján.

III. 10—11. Fegyelmi utásítás az eretnekekkel való bánásra nézve. Ezeket egyszer-kétszer inteni kell, de azután sem kell őket formaliter kirekeszteni, avagy büntetni, mert a 11. v. tanúsága szerint bűntudatuk által már úgyis megvannak büntetve, hanem naqcuxov — el kell őket hagyni s velük nem törődve, a javulást magukra bízni.

II. Timotheus I. 6—7. Fontos adatot nyújt arra nézve, hogy azon charismák, melyek művelése az episcopos feladata, nem csak a presbyterium, hanem az apostol kezefeltételének symbolumával is szoktak járni. E hely I. Tim. IV, 14-gyel egybevetve valószínűvé teszi, hogy az ordinatio kettős kézfeltétellel járt, egyrészt az apostol mint kiküldő, másrészt a presbyterium mint befogadó avatta fel az episeopost. Ámbár ha az első levél nem hiteles voltát sikerülne kimutatni, akkor az a föltevés sem volna kizárva, hogy az avatást eleinte az apostolok gyakorolták, s e functio később átment a presbyteriumra.

II. 2. Fölvilágosítást uyújt arra nézve, hogy a tanítói hivatalt többen is viselték, a kik azonban némileg mégis függő viszonyban állottak az apostolok kiküldötteivel, a mennyiben ezek által választattak és alkalmas voltuk is ezek által ítéltetett meg.

24—25. Gyakorlati intés arra nézve, hogy az episcopos békeszerető, türelmes és alázatos legyen mindenek iránt, még azok iránt is, kik vele ellenkező nézeten vannak, hogy így valóban az Úr szolgája legyen.