Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-05-01 / 5. szám
108 általában a szabad szellem volt uralkodó s itt még nagyon élénkén emlékeztek a pápák viszálkodására mert hiszen e viszályok idejébe esett egyetemük alapitása. Természetes következménye volt ennek, hogy itt korántsem viseltettek a pápa iránt oly tisztelettel és hódolattal, mint más városokban. Ehhez járult az erfurti egyetemen uralkodó szellem. Az egyetem, nem lévén sem a fejedelem, sem a főpapok felügyelete alatt, — a szabad tudományos iránynak képviselője volt s hatalmas megtámadója mindazon irányoknak, melyek a szabad tudományos fejlődésnek útjába állottak. Híven visszatükrözteti e szellemet Döring Mátyás magaviseleté, ki mint az erfurti egyetem képviselője, a leghatározottabb pápaellenes álláspontot foglalta el a baseli zsinaton. Tarthatatlan volna azon állítás, hogy egyedül ezen szabad szellem volt Wesel egész pápaellenes működésének rugója; annyi azonban áll, hogy e szabad szellem nem maradhatott reá hatás nélkül Ugyanazon külső ok, mely a nagy reformátorokat is később határozott fellépésre indította, késztette Weselt is felszólalásra. Az 1450. évben Y. Miklós pápa kihirdette a búcsúévet. Azon hit volt ugyanis már 1300 óta elterjedve, hogy a ki ily búcsú alkalmával Rómába vándorol s Péter templomát felkeresi, annak minden bűne meg lesz bocsátva. Ez idő óta többször hirdették ki a pápák a búcsút s buzdították a keresztyénséget a Rómába való vándorlásra. Y. Miklós azonban nem elégedett meg ezzel s elhatározta, hogy a búcsút a maga hasznára fordítja. Mivel ugyanis sokan nem vándorolhattak Rómába, a pápa tehát követeket küldött az egyes országokba azon utasítással, hogy mindazokat, kik Rómába zarándokolni vagy nem akarnak, vagy nem tudnak, egy bizonyos pénzösszeg lefizetése mellett a pápa nevében összes bűneik alól feloldozzák. Ezt már nem nézhette nyugodtan a nemeslelkü Wesel ; egész lelke felháborodott e visszaélés láttára s ezen érzelemtől ösztönöztetve irta meg első reformatori munkáját „Disputatio adversus Indulgentias“ czim alatt, melynek tartalma röviden a következő: A bevezetésben elmondja a szerző, hogy olvasta, tanulmányozta Jézus beszédeit, az evangeliomokat; tanulmányozta az apostolok leveleit s az egyházi atyák s kiváló tanítók iratait is, de sehol sem volt azokban a búcsúról szó. Csak a dominikánusok s franciskánusok foglalkoznak e kérdéssel, a nélkül, hogy valaha megegyezésre jutnának. Azután áttér arra, hogy míg az ő idejében is élénk vitatkozásra ád e kérdés alkalmat, sőt maga is hányszor fogta pártját azon nézetnek, hogy a búcsú isteni eredetű, — mert gyermek volt, oktatói szavának könnyen s feltétlenül hitelt adott.
