Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1882-06-01 / 9-10. szám
— 136 — Vizsgáljuk meg, Ukko szónak mi légyen az értelme? E szónak az altáji nép valamennyi törzsnyelvében meglehetősen egy és ugyanazon jelentése vagyon: a finnben nagyatyát, aggot vagy hivatalos egyén czimét jelenti; a magyarban megfelel ennek az agg; az ugor őst jakoknál j i g atya jelentéssel; a törököknél aga vagy a k a megtisztelő cim ; a mandzsuknál agu, age urat jelent; a mongolban aka, acha, bátyát jelent vagy pedig mint megtisztelő cim használatos. (Castrén II. 28.) Összevetve a rokon nyelvekben előforduló ezen szónak jelentését, az mint korra, mint állásra fölöttünk álló személyre vonatkozó megtisztelő jelzőnek vehető föl. ITkko ezen jelentése azt bizonyítja, hogy az ezzel megjelölt istenképzet a patriarcha- lismus korában támadott, a mikor is minden családnak s törzsnek meg'- volt a maga tisztes aggja, a kit mint rendezőt, birót stb. tiszteltek s ki úgy szólván az illető törzsnek fejedelme vala, — mi sem természetesebb, minthogy az akkor élő nép a személyesített természeti hatalmakat is ilyeténkép saját analógiája szerint fogta fel : valamennyi isten fölé egy családatyát, aggot, ukkót helyezett. A nép azt hitte az istenekről, a mint az a rúnókból tűnik ki, hogy azok várakban s egyéb tanyákban laknak, környezve nagy számó családjoktól; lévén valamennyi istennek családja, a nép ezeket is, mint családfőket ukkóknak nevezé, azonban azon értelemben, hogy mindannak dacára is, Ukkó az égben lakó a leghatalmasabb, ki a többi ukkót megsemmisítheti. — Láthatjuk, az ukko szónak epithetiv a jelentősége. Valamint a kiválóbb egyének a finneknél, törököknél, mongoloknál, mandzsuknál s a magyaroknál (öregem) is e szóval illettéinek meg, de az ostjá koknál meg a jakutoknál is, úgy ennek analógiájára az istenek is e címet kapták. Mindenesetre áll, hogy az ukkó szó jelzőül is dívoít, látjuk azt a rúnókban, a hol más isteneket is pl. Tápiót ukko névvel tisztelik meg. A'alószinű, kezdetben a menny impozáns jelenségeit képviselő isten csakis tulajdonság névként kapá az ukko címet, később azonban ezen epit- hetum annyira egybeforrt a természet legjelentőségesebb elemeivel, hogy a szónak epitheticus értelme erre vonatkozólag megszűnt s a nép száján másként nem hangzott ez elemeket képviselő mindenható erő, hacsak nem mint az „ég Ukkoja“. E mellett azonban a többi isten hébe-hóba megkapta a nevet, azon emberi dolog analógiájára, hogy ha kisebb rangú úrnak nagyobb czimet adunk, akkor sokkalta kegyesebben fogad minket. A Kalevalában említett isteneket helylyel közzel ukkóknak nevezik, de ha a voltaképeni Ukkóról van szó, akkor az ukko szóhoz jelzőkép még „az égi“, gyakran pedig isäntä (gazda), vanhin (nagyapó', 1 a- atto avagy isä (atyja; a magyar ős körülbelől megfelel neki) is járúl, sőt kuningas (király) is.
