Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

— 10

Írásbeli feljegyzések használatára utal több kisebb szakasz, melyek rövid, chronikaszerű összeállitásokat tartalmaznak, s melyeket már az első szakaszban (8 lap) említettünk:

II Sam. XXI, 15—22 Dávidnak a philisteusok ellen viselt hadjáratai.

I Sam. XIV, 47—52 Saul egyes háborúiról és családjáról.

II Sam. VIII Dávidnak magasbbb hivatalnokai.

II Sam. XXIII, 8—39 Dávid hőseinek jegyzéke, rövid tudósításokkal az egyesekről.

Azon két elbeszélésnek viszonya, mely I Sam. XXIII 19—XXIV, 23 és XXVI van, legkönnyebben úgy magyarázható, ha felvesszük, hogy legalább az egyik variáns történeti feljegyzés után van előadva.

Végre a könyv egyes nagyobb alkatrészeinek kimutatásánál és keresésénél nem szabad figyelmen kívül hogynunk 1 Chron. XXIX, 29 foglalt fontos jegyzetet: by DWű on oOTwm cjtwan "[bon nn nmi ntm ’nm-bjn toajn rrón-bjn ntnn baiot? nm A régibb theologusok

azon nézetben voltak, hogy e három irat együttvéve Samuel könyveit jelezi, s hogy annak egyes részeit e próféták Írták. De annyi bizonyos, hogy ez iratok a Chronika szerzőjének korában még külön meg voltak, mert JDJ 'in II Chron. IX, 29 még egyszer czitálja.

De Wette az ő genialitásával a szöveg külömböző alkatrészeinek kimutatásában még tovább megy. Az eddig felhozott szakaszokon kivűl külön részeknek mutatja ki I Sam. XVIII, 10 és XIX, 10 hol Saul orvtámadása Dávid élete ellen kétféle relatioban van meg; XXIV és XXVI kétféle elbeszélés van arról, mint kímélte meg Dávid Saul életét. XIX, 2 skvel ellentétben áll XX, 2 (egyik helyen Jonathan azt mondja Dávidnak: „Az én atyám Saul halálra kerestet téged, azért kérlek megoltalmazd magadat reggelig, és légy valami titokhelyen, rejtsd el magadat.“ A másikon: („Távol legyen az, meg nem halsz; imé az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, a mit nékem meg nem jelent.“) Épugy XXI, 10 sköv. hol Dávid Akishez menekül, de ennek szolgái által gyanusíttatva magát tébolyultnak teteti, a következő tudósításokkal XXVII, 2 s köv. hol Dávid Akisnál tartózkodik s ez neki jutalmul Sziklagot adja és XXIX, I s köv. hol a phi- liszteusok főnökei őt ismét gyanúsítják. Saul történetében VIII, 8 visszautal X, 8-ra, de nem fér össze XI, 14, valamint IX, I—X 16 hol Sámuel Sault isteni kinyilatkoztatásnál fogva keni fel — sem egyezik VIII és X, 17—27el, hol a nép kívánságára sors által választja királylyá ; továbbá IX, 16 ellentmond VII, 13. (Megaláztatának azért a philisteusok, és nem ménének többé az Izráel határára: és az Urnák keze Ion a philisteusok ellen, Sámuelnek teljes életében.“ „Holnap ilyenkor küldök