Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-09-01 / 1-2. szám
— 4 — diák egész serege előzte meg: épugy kellett az őstörténet könyveit is korábbi kezdeményeknek mintegy előkészíteniük, úgy tartalmi mint alaki tekintetben. A dolog természetében rejlett, hogy midőn a királyok történetének könyveiben az őstörténettől mindenkép elütő irodalom keletkezett, ez magának sajátos előadási módot és nyelvezetet is teremtett, melyre az események rajzának közvetlensége, közelsége, s a mindennapi élet jelentékeny hatást gyakorolt. A királyok történetének könyvei úgyszólván közvetlenül követték — legalább egyes részeikben — az eseményeket, mielőtt az évszázadok elkülönítették volna azokban a szentet és profánt; sőt mint már említettük, részben naplószerű feljegyzésekből eredtek. így, miután a kornak és életnek közvetlen kópét nyújtották, természetes, hogy nyelvezetük is könnyebben felvette a közélet nyelvszinezetét, kifejezéseit. A nyelvi külömbségből, mely az őstörténet s a királyok történetének könyvei között ez utóbbiak keletkezésekor meg volt, a későbbi átdolgozások folytán bizonyosan sok lemosódott; az átdolgozok egyikbe belecsusztattak későbbi keletű szavakat, a másikból kitörültek olyanokat, melyek a használatból ép régiességük miatt kimentek; a kétféle nyelvezet egyes sajátságai mint láttuk megjelölhetők. A mi már a királyok korában tett egyes történetirási kísérleteket közelebb illeti: ezek kettős irányban indultak s kétféle jellemüek voltak. Yagy csak az események puszta száraz előadására szorítkoztak, mely feljegyzésekből később a királyi család naplói vagy az állam évkönyvei (pl. mint a rómaiaknál az Annales Maximi, Libri Pontificum, Libri Magistratuum) keletkeztek ; vagy az események magasabb, prófétai felfogásából indulva ki főleg a prófétai erő hatását rajzolták Izraelben. Az első helyen említett feljegyzések gyanánt tekintendők: 1. Dávid hőseinek hosszú jegyzéke 1 Chron. XI, 10—47 mely rövidítve II Sam. II, 1—39 is meg van. 2. Azon vitézek jegyzéke, kik még Saul életében Dávidhoz pártoltak 1 Chron. XII, 1—22. 3. A vezérek s kíséretük jegyzéke, kik Hebronban találkoztak, hogy Dávidot egész Izrael királyává válasszák 1 Chron. XII, 23—40, nehány történelmi megjegyzéssel. 4. Dávid későbbi hadjáratainak felsorolása melyeket a filiszteusok ellen viselt, pontos adatokkal némely hősnek tetteiről II Sam. XXI, 15—22. Az ország igazgatásának s berendezésének áttekintése Dávid utolsó idejében 1 Chron. XXVII. — E szakaszok minden papi és prófétai reflexiók nélkül a tényeket, adatokat szárazon felsorolják; a későbbi történetírás azonban kétségivül sokat köszönhet e feljegyzéseknek. A történet profeticus tárgyalásának egy példáját látni II Sam. V, 17—25, mely az első filiszteus háborúkról szól mindjárt Dávid felkene-
