Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-11-01 / 3. szám

Egészen természetes volt, hogy Pál, mihelyt Krisztus feltámadásáról és életéről bizonyosságot szerzett magának, következetes és teleológiai gondolkozása alapján, a kereszthalálnak is nagy jelentőséget tulajdonítson a megváltási műben.

Hogy Jézus halálának ezen jelentőségét helyesen felfoghassuk, szükséges elébb Krisztus személyét Pál értelmében rövid vonásokkal rajzolni, mivel nála a Krisztus személyéről és megváltási müvéről szóló tanok egymással a legbensőbb összefüggésben vannak és egymást kiegészítik.

A Pál féle Krisztus alkotásához részint az ótestámentom, részint a keresztyénségnek az istenfiuságról szóló főtana, részint pedig a Damaskus melletti tünemény szolgáltattak elemeket. Az ótestámentom vallás — theocratiai értelemben várta a messiást, mint királyt, de mégis a theo- cratia értelmében szolgai viszonyban Istennel szemben és a törvénynek alávetve, mely nézetnek Pál is megtérése előtt hódolt. Ezen felfogással azonban ellenkezett az Isten fiáról szóló keresztyén tan. A synoptikusok, alkalmasint a későbbi keresztyén öntudat befolyása alatt, ezen fiusági viszonyt Isten és Krisztus között physice fogták fel, mi által az atya és fiú közt lényegegyenlőség létezne és Krisztus nem volna ember. De azt Pál el nem fogadhatta, egyrészt az egy láthatlan Istenről szóló tana miatt, melyet még különösen I. Kor. 8, 6-ban hangsúlyoz, de másrészt és kivált Krisztusnak Damaskus mellett történt megjelenése folytán. Ezen megjelenés által Pál bizonyos volt a fölött, hogy Krisztns él, még pedig emberi alakban és pneumatikus testtel, tehát mint pneumatikus ember (I. Kor. 15), ki, habár nagyon is fölötte áll a többi embereknek, mégis csak ember (I. Kor. 15, 20—23). De honnan jött; csupán a Dávid nemzetségéből származott nazaréti Jézus — e ő, ki csak halála után emeltetett fel mostani dicsőségére ? Az ellen szól Isten Abra- hamnak tett Ígérete, melyben Krisztusnak megjelenését már régen születése előtt kihirdette. Azért Krisztusnak már akkor kellett léteznie. De teleológiai gondolkozása még tovább is vezette Pált. Istennek már a világ és ember teremtése előtt is kellett tudnia, hogy az emberiségnek szüksége lesz megváltóra, minél fogva a világ alkotásánál is ő reá kellett tekintettel lennie és annak folyását úgy berendeznie, hogy az ő reá vezessen. Azért Krisztus már a világ teremtése előtt létezett vagy is praexistált Isten mellett mint eikon theu (II. Kor. 4. 4) és mint ilyen egyszersmind mint az istenfiuságra, tehát szintén az eikon t h e u r a rendelt emberiségnek előképű ősképe. (Rom. 8, 29). Ebből magától értetődik, ha Pál (I. Kor. 8, 6) azt mondja, hogy a dolgok mind ő általa lettek. Mert ha Isten már a teremtés előtt az ő elküldését tervezte és a világot ő reá való tekintettel alkotta, akkor ő volt mintegy az alkotó és ható elv és épen azért a keresztyénség az absolut