Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1881-09-01 / 1-2. szám
— 22 — tapasztalta oly gyakran életében, ez vezette minden bajában. Könnyen ad számot földi életéről, nem szégyenli bűneit bevallani az Úr előtt, hisz ezeket már éltében mennyire tőle telt, kerülte. Az Úr Isten megbocsát neki, igazzá teszi őt; igy az alázatos dicsőén lesz felmagasztal- tatva, és részese lesz az Isten örök dicsőségének. így lesz az alázatos férfiú felmagasztaltatva, igen mindenki, ki elismeri, hogy a maga erejéből senki semmitsem tehet, és Istenhez imádkozik kegyelméért; ki gyöngyörködve Isten végtelenségében törekszik tökéletes lenni, mint Isten tökéletes. Azért óvakodjunk a felfuval- kodottságtól, járjunk alázatosságban az Ur szine előtt hogy igy részeseivé válhassunk az ő kegyelmének. Kedves testvéreim az Úrban! Állítsuk csak szemünk elé példabeszédünk ezen két emberét. Ott áll a farizeus, kevélyen felfuvalko- dottan, ki már mindent teljesített, a mit az írás parancsol, ki dicsekedve emlegeti még pedig az Ur előtt a maga tökélyét; itt a megvetett pub- likánus, a ki gyarlósága tudatában leborul a véghetetlen szeretet előtt. Már a templomnak szent helye tanúja az Úr Ítéletének; mert mint az Ür mondja: aláméne ez ő házához igazultan inkább mint amaz. És a ki sajnálja az önmagát ámító farizeust az megalázza magát; az feldíszíti magát az alázatosság szép öltözetével, s tenni fogja azt, mit tennünk mi nekünk, mit minden embernek tennie legszebb dolog: leborulván az Úrnak lábaihoz, segítséget és erőt esdünk tőle, hogy igy az 0 akaratát teljesítvén az Ő kegyelme maradjon mindig mi nálunk. Amen. Beküldetett. Kedves kötelességet vélünk teljesíteni, midőn az alábbi sorokban említést teszünk ama megtisztelő figyelemről, mely szerény folyóiratunkat két hazai lap részéről érte. Az egyik a Magyar népbarát, melynek t. szerkesztőségétől mutatványszám kíséretében e sorokat vettük : „Tekintetes szerkesztőség! Jelen sorok kíséretében van szerencsénk a „Magyar Népbarát“ czimü szépirodalmi képes hetilag harmadik évfolyamának 1. számát megküldeni. Nyugodt lélekkel teszszük ezt, mert meg vagyunk győződve, hogy a kiváló gond, melyet a béltartalomra fordítottunk, a semmi költségtől vissza nem riadó áldozatkészség, melylyel azt kiállítottuk, nemcsak az olvasó közönség, hanem a sajtó elismerését is ki fogja vívni. Főczéiunk az volt, hogy ne pusztán csak i i ■ ...
