Gondolat, 1881-1882 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1881-09-01 / 1-2. szám

Tégy te is azonkép, árva gyermek árva, Az lészel ezentúl, távozó madárka,

Ki délnek eredvén, még csak azt se tudja, Vissza felé egykor vezetend e útja?

Járva, kelve mindig, czéltalan bolyongva, Majd te sem találhatsz szerető otlhonra.

Ha pedig találnál, szívet, mely szeressen, Útmutató lelket, ki czélra vezessen,

Gondolj csak anyádnak esdeklő szavára, Jótevőd szeretni buzdítson a hála!

És, ki nélkül nincsen, egy halál, egy élet, Ki nélkül nem érhetsz nyugodalmas révet, Végtelen jóságnak örökös forrását,

Imádói az istennek igez valóságát.

Kérj balzsamot tőle anyád mély sebére,

Ez a nap szivemre, mély sebeket mére. Ámde, ha elmégy nem lész elhagyatva, Őrködnek feletted, csak te is magadra,

Él az erős isten, megsegít az téged,

Hogy a jótevőknek emelhess emléket.

Cicero a halhatatlanságról.

Kvacsala Jánostól.

Kimerülve a nyilvános élet zajában csendes magányba vonul a rómaiak legnagyobb szónoka azon tanulmányokhoz, melyeket már azelőtt kezdett, időnkint folytatott, majd teljesen abbahagyott vala: a bölcsészet latin nyelven való megirásához. Az itt készült művek már szerzőjük más téren tanusitott lángelméje tekintetéből is megérdemelnék, hogy beható kutatás tárgyaivá legyenek, mint az más nagy emberek megfelelő müveivel szemben tanusíttatik; — de a tartalom maga a reá fordított fáradságot bőven jutalmazza. A szerző fiatalabb éveiben Hellás fővárosában a tudomány központjában fordult volt meg a bölcsészet tanulmányozása végett, s az egyes bölcsészeti iskolák közt folyt küzdelem szemlélete, a viták, érvek meghallgatása, miután a harczban minden egyes nagy rendszer hiányai feltárultak, igen természetesen arra vezeté, hogy csak az egyes rendszerek gondos mélyreható, finom mérlegelése által juthatni el az igazsághoz, mely egyiknek sem kizárólagos tulajdona, de a mely mégis részben, bár nem egyenlő mérvben mindeniknél található. Müveiben tehát a már meglevő rendszerek munkáival birálólag foglalkozik, s bölcsészettörténeti szempontból ez teszi müveit oly értékesekké,