Zalánfy Aladár: Luther Márton (1483-1546) vallásos költeményeinek dallamai. Budapest 1941.

14. Gelobet seist Du, Jesu Christ Jé Reformáció előtt (14. szd.) „Grates nunc omnes reddamus"; Wittenberg 1534. zus Krisz-tus, di - csér - tes - sél, hogy em - ber - ré szü - let - tél egy h J> h ¥ n i r ? 1 VIII. J^Z 1 l r 4 s £ f r Szűz-ben tes - te - sül - ve meg. Ör - ven-dez az an - gyal - se - reg. ff Hal-le - lu ja! /TN . I I m S Û 7 t 2 HJ 2 1 r m 2. Az örök Atya egy Fiát most jászol öleli át; halandó testi valóság a mennyei örök Jóság. Halleluja ! 3. Kit világ be nem foghat a, keblén tartja Mária, az változott kis gyermekké, ki mindent fenntart örökké. Halleluja ! 4. Isten Fia, igaz Isten vendég azért lett itt lenn, hogy elvegye bűneinket, s örökébe vigyen minket. Halleluja ! „Grates nunc omnes reddamus" karácsonyi sequentia (14. szd-) alapján: L. M. (Az 1. vers reformáció előtti: 1370.) Ford- Vietórisz József. (Ösve'ny V-Vm. évf. 185. lap. Ford. Torkos László.) (Dunántúli Ék. 133. szám. Ford. Payr Sándor.) (Tranoscius 70. szám- Ford. Vietórisz József.)