Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

Betegségben, felgyógyulásban

357

Téged áld, Téged magasztal. Keresem a szavakat, de nem találom, amelyekkel kifejezhetném irántad, óh jóságos Atyám, mély köszönetemet. Mit szóljon a hajótörött, ki a halál torkából megmenek- szik ? Mit szóljon a halálra ítélt, kinek megkegyelmeznek? S mit szóljak én, ki küzdöttem a kínos nyavalyával, kinek nem volt sem napom, sem éjjelem s most újra fénylik rajtam jóvoltodnak édes napja? Óh mily édes az élet! Szívni az áldott jó levegőt, látni szép világodat, örülni kedveseimnek, ölelni őket s vidáman tenni a megszokott kötelességet: mily boldogság ez nekem.

Óh légy egész életem: a jóságos Istenhez legméltóbb imádság, hála és dicsőítés. Minden szavam, mozdulatom, minden cselekedetem s szívemnek minden dobbanása: dicsérjétek az én Te- remtőmet, ki meghallgatta bűnös szolgájának (szolgálóleányának) kérését s visszaadta a jó egészségét. Vedd mély hálámat, kegyelmes Atyám, vóghetetlen