Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

2. Imádkozzál

IMÁDKOZZÁL!

Imádkozzál, ha Istened megáldott,

S vidáman folynak élted napjai;

Ha szépnek tartod ezt a szép világot, Érette légy kész Istent áldani!

Óh szép az élet s édes élni ebben,

Ha szeretet s békesség van szivedben, S ha útadón szedhetsz örömvirágot — Imádkozzál, ha Istened megáldott!

Imádkozzál, ha szíved bú szorítja,

S könnyhullatással sózod kenyered, Ha napodat sötét felhő borítja,

S kiket szerettél, mind eltemeted. Atyád Ő, aki bút küld rád az égbül, Óh boldog az, ki sorsával kibékül; Isten a mennyet néked is kinyitja — Imádkozzál, ha szíved bú szorítja!