Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

14. Halál, temető, ítélet

Halál, temető, ítélet

375

A jóságnak;

Napfényre hoz Mindent, mi rossz,

S villámival megostoroz.

Itt is vészen már jutalmat És arat fényes diadalmat A viaskodó szent erény.

A szív csendes békessége,

Az öntudatnak édessége Bizonyság erre, érzem én.

S az a tűz, az a láng,

Az a vád és fullánk,

Mely itt mardos:

Arról beszél,'

Hogy Isten él

S megbüntet, hogyha vétkezél.

Bízzatok hát, Isten nézi Ügyeteket, Krisztus vitézi,

Az Úr, az Úr van veletek! Bárha sírba eltapossák, Föltámad újra az igazság,

S örülnek rajta az egek!