Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
14. Halál, temető, ítélet
Halál, temető, ítélet 371 Szememben könny, szívemben drága hit: Ragyogtassátok az ég tájait! Ott vannak ők, a dicsőült halottak, Haláluk nem más: megdicsőülés: Felkelnek ők, ha eleget aludtak, És véget ér itt minden szenvedés. El nem rabolja őket semmi sem, Addig, szívem, tűrj s bízzál csendesen! SÍRNÁL. Örökéltű felséges Isten, Óh adj vigasztalást nekünk! Drága halottunk fekszik itten, Kiért most búsan könnyezünk. Könnyeinket a föld felissza S a holt nem érzi melegét, — Halottaink nem térnek vissza — Sötét a sír, jaj, oly sötét! Mégsem sötét! Egy égi angyal: A vallás hint a sírba fényt: 21’
/
