Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

14. Halál, temető, ítélet

Halál, temető, ítélet

369

De túl a síron, azt vallja hitünk: Valódi hazánk partján kikötünk;

S míg itten a szív mély gyászban eped, Ott szűnik a könny, a seb beheged.

Óh drága remény, jer, szállj le ide, Óh szállj ide s ülj e sír fölibe;

S ha itt a kesergő sírva fakad, Nyugtassa meg a Te szent ajakad!

Ámen.

TEMETŐBEN.

Itt nyugosznak mind a földben,

Itt e csendes temetőben.

Nem zavarja őket semmi,

Édes lehet itt pihenni.

A virág itt, bárha egy szál,

A fohász, mely égre felszáll,

Könny, mely itt hull, bú, mely itt kél: Drágább, szentebb mindeneknél.

Buzgóság könyve. 24