Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

356

Betegségben, felgyógyulásban

sírva mennék utána a koporsóba, így is megnyugszom a Te szent akaratodon. Tudom, hogy minden test olyan, mint a fű és annak szépsége, mint a mezei virág. Megszárad a fű, a virág elhull. Az én kis virágom élete is ilyen. Tudom, hogy amaz örök tavaszba plántálod át e kis virágot, hogy ott nyíljék örökké. Tudom, hogy angyalaid seregébe viszed őt, az én karomról saját karodra teszed őt. E földön oly sok az ártalom, oly sok itt e szenvedés. Te tudod, egyedül Te tudod, óh Atyám, mi szolgál a mi lelki javunkra. Cselekedjél bölcseséged és jóságod szerint s én sírva is imádom a Te nagy nevedet! Ámen.

FELGYÓGYULÁS UTÁN.

Minden érzés, minden gondolat bennem s minden sóhajtás ajkamon: egy- egy hálafohász most, Istenem, mely