Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

346

Betegségben, felgyógyulásban

nyugvó lelkét lelkembe zárva azt mondhassam vele: mindazáltal ne úgy legyen, amint én, — hanem amint, Atyám, Te akarod. Ámen!

BETEG IMÁJA.

Ismét elmúlt az éj,

S nem múlik siralmam. Ah, oda van immár Az én nyugodalmam! Kerüli az álom Lankadt pilláimat,

Érzem, hogy nekem már Nyugtot csak a sír ad.

Mi lenne belőlem,

Ha e betegágynál Lelkem vigaszára,

Uram, Te nem állnál ? Megrémülve néznék Sírom éjjelébe,

Ha igéd sugárral Azt nem hintené be.