Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
10. Megnyugvás, boldogság és hála
Megnyugvás, boldogság és hála 293 Emlékezet kedves virága, Te koszorúzd meg fejemet, A szívnek egy mi szent, mi drága — Nem vénül a szív, mely szeret! Nem vénül a szív, mely szeret, Ki hű volt a kévésén, Tett el még a kevésbül is, Hogy higyjen és reméljen. Futó mosoly, kövült kínokra, A szívnek méltó élvezet, Mely fényt lövell mohos sírokra — Nem vénül a szív, mely szeret! Nem vénül a szív, mely szeret, Szent zálog a jövőre: Múlt és jelen, hogy nem hagy el A hű szivek hű őre. Bár engemet is el ne hagyjon, Én Istenem, áldó kezed! Úgy zengem ihlett, buzgó hangon: Nem vénül a szív, mely szeret!
/
