Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
4. Templomban
20 Templomban Mert boldogok, akik hisznek, S a hit szerint cselekesznek! A hit, mely az égre néz fel, S Uram, Tehozzád vezérel, — A remény, mely bízik Benned, S szent akaratodnak enged, — A szeretet, ez az áldó, Könyörülő, megbocsátó, — Az az öröm, óh Felséges, Amely Benned való, édes, A könny, mely hull zápor-módra De felszárad a te szódra, — A szomjúság, lelkünk szomja. Mely szívünket Hozzád vonja, — A fohász, mely Nálad tudva, Mielőtt az égbe jutna, — A tiszta szív, kegyes lélek, Mely a magasságba mélyed: Mind azt súgja: él az Isten, Atyánk Ő, hogy idvezítsen. Hallom lelkem bensejében Hívó szódat, Idvességem! Jövök, Isten, sok terhemmel, Jézusommal, Kezesemmel.
/
