Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

174

Ünnepi imák

Virágozzatok ki, óh, ti sírhalmok a temetőben! Szívünkben is verj gyökeret óh jobb világ reménysége, mert ez a nap kezes nekünk, hogy e múlandó életet fölváltjuk egykoron örökös hazával.

Oh, zengje hát ajkunk, érezze szívünk s életünk bizonyítsa mind a sírig ezen győzelmi igéket: Az Istennek legyen hála, ki adott nékünk diadalmat, a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ámen.

FELTÁMADUNK.

Bujkál már a tavasz kertben, ligetekben Pacsirta, dalával üdvözli vígan;

Fű-fa, virág nyiltán megújul a lelkem, S megfürdik a napnak sugáraiban Oly édes a lét, hogy vagyunk — Feltámadunk! Feltámadunk!

Óh mennyi reménység száll korai sírba! Mint csillag az égről, lehull örömünk