Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
Ünnepi imák 165 Örülj szívem szent örömmel, vigadj lelkem Istenedben, mert ez ünnep a mennyei vigasztalás szent ünnepe. Az Úr Jézus föltámadott, lilék ón, szól, ti is éltek! Száradjatok fel könnyeim, szűnjetek ón siralmaim, a temető virágban áll, hirdetvén az örök tavaszt. Elvettetik rothadandó, föltámad majd rot- hadatlan, dicsőséges s hatalmas test. Megmozdul a hideg sírhant, a kihűlt szív fölmelegszik; óh akiket itt szerettünk, nem halnak meg mindörökre, csak alusznak s fölébrednek, — óh erősebb vagy szeretet, erősebb vagy a halálnál! Bizton nézek hideg sírom éjjelébe, ha jön végem. Csak porsátram, mi elbomol, lelkem megtér Istenéhez. Örülj szívem szent örömmel, vigadj lelkem Istenedben, mert ez ünnep az életnek, a léleknek szent ünnepe. Az Úr Jézus föltámadott, mint az élet Fejedelme. Ki benne hisz, él, bár meghalt, — ki nem hiszen, élvén is holt.
