Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

Ünnepi imák

163

Milyen édes a te síri álmod,

S mily dicső lesz majd föltámadásod!

A szeretet ott térdel sírodnál,

S zápormódra önti könnyeit;

Ott virraszt a kegyelet és ott áll Az imádat, idők végéig.

Akinek ily áldott a halála:

Téged illet, Jézus, örök hála!

Óh csak egy részt adj, Uram, minékünk, Jó lelkedből, hogy éljünk Veled:

S szép és áldott lesz egykor mi végünk, Áldás kisér sírba s szeretet.

Ott megnyugszunk fáradalmainkba,

S boldogít az Isten a síron túl! Ámen.

HUSVÉTKOR.

Dicséret és mély imádat, dicsőség és hálaadás legyen Néked menny s föld ura, hatalomnak s szeretetnek Istene, óh édes Atyám! A millió tempíi*