Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
4. Templomban
Templomban 13 Eddig is ki tartott, eddig is ki védett ? Mért nem lön annyi bú, annyi baj közt vége d ? Siralmas mélységből Ő vona ki engem, S lefolyt bú árvize s kiderüle mennyem. Az öröm napfényét Te adád, óh Isten, Akiben én bíztam, akiben én hittem; Te voltál kősziklám, Te vagy védőm ma is — Légy velem örökké, oltalmazó paizs! Óh, miért hagynád el magadat, én lelkem? Él az Úr, Ő benne vigaszom fölleltem. Bízzál csak Istenben, jóság lakik Nála, Óh, legyen Ő neki dicséret és hála. Ámen! Szent áhítattal borulok le előtted, imádandó Felség, nagy Isten! Boldognak vallom magamat, hogy forró vágyam teljesült s újra átléphettem e hajléknak küszöbét, melyen belül békesség lakozik, békesség, melyet e világ nem adhat, el sem is vehet. Óh, mert mikor
