Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
156 Ünnepi imák Gyermeke Atyánknak még az is, aki vét, Ki bűn nélkül való, az vesse rá kövét! Óh ne bízd el magad fényével egednek, Sokszor a legjóbbak legtöbbet szenvednek. Ott, ahol a vétek s bűn megnövekedik: A kegyelem sokkal inkább bővelkedik; S kiktől messze tűnt el a földi boldogság, Azokhoz van közel a teljes mennyország. A hit szikrácskája fog lobogó lángot, Bűnt éget s ereje meggyőz egy világot; S ha imája felszáll az égi Atyához, Irgalom és béke, mit onnan alához. A vigasz egy cseppje, Élet kútfejébül, Tengerkönnyet szárít és a szív felépül, S öröme oly tiszta, öröme oly édes — Óh az Úrban való öröm oly fölséges! A kereszt némán esd, az Ige felharsan: Bűnösök és sírok jertek, itt a balzsam! Örök Isten adja s Az, aki megváltott — Legyen az ő nevük mindörökké áldott!
