Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

154

Ünnepi imák

Kemény kősziklák, óh érezzétek,

A fájdalomtól repedezzetek!

Az ember szíve romlott és kemény, Nincs benne érzemény.

Templom kárpitja kétfelé hasadj,

Az újszövetség jelzője Te vagy: Lélekben és igazságban imád,

Óh Isten, e világ.

Holtak a sírból mind fölkeljenek: Élők nem tudják, mit míveltenek.

Ki hisz, ha holt is él, s ki nem hiszen, Élvén is holt leszen.

Óh nem leszek holt, bár porrá legyek, Nem mondom, essetek rám ti hegyek! A Golgotának megváltó hegyén Életre keltem én.

Életre kelt mind e széles világ,

Mert Isten érte adta szent Fiát;

Még a teremtettség is felsóhajt S új életet óhajt.