Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
152 Ünnepi imák ezt a szeretet. Istent szeretni és szent akaratját követni híven véglehelletig — embert szeretni testvérünk gyanánt, magunkat megtagadva, élni másért, másnak javáért, boldogságáért — kötözni vérző szívet és törülni a fájdalomnak hulló könnyeit, feledve azt, hogy fáj saját szívünk és zápormódra hullnak könnyeink, boldognak lenni, boldogítva mást; óh milyen élet, mily szép az ilyen! Te meggyőzöd a félelmek királyát, meggyőzte bízó lelked a halált, meggyőzte azt törhetetlen szent reményed, hogy diadalmat véssz síron és halálon; napod lenyugszik s feltámad megint és megdicsőít Isten, Tégedet, ki itt dicsőítetted szent nevét. Szép életért milyen szép volt halálod: Atyám, Te szent kezeidbe ajánlom én lelkemet! e szent imára nyílt meg haldokló ajkad a végső tusán s oly csendes, édes, oly szép volt halálod! Ilyen halált adj, édes Istenem, ilyen
