Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

Ünnepi imák

139

VÍZKERESZTKOR.

Föltetszett hajdan Betlehem felett,

Óh üdvösség, a te szép csillagod;

Ez a csillag már le sem megy soha, A földnek minden részein ragyog.

Te vagy e hajnal-csillag, Jézusom, Kivel pályámat biztosan futom;

Szent vallásod e csillag énnekem,

E tévelyítő földi téreken.

Bölcsek követik a te fényedet,

És meghódolnak a Jézus előtt; Királyok a trónról lelépnek és Nálad keresnek vigaszt és erőt.

S én ne kívánnálak-e Tégedet?

Ne keresném-e áldott fényedet?

Óh, szent vallásom, légy én csillagom, Légy én vezérem földi útamon!

Oh Téged kérlek, édes Istenem: Gyújtsd lángra e csillagnál hitemet!

S hogy új életben járjak síromig, Teremtsd újonnan az én szívemet!