Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
4. Templomban
10 Templomban Boldogok, akik lakoznak a te házadban és szüntelen Téged dicsérnek! Kint a világ megkeserít, kint a világ bűnben zajlik, kint a világ porhamu lesz; de itt szent szárnyaid alatt édesdeden megnyughatom, szegény szívem itt megtisztul, fáradt lelkem megfényesül s örök javakat kóstol itt. Boldog ember az, akinek Te erőssége vagy, és boldogok, akiknek szívükben vannak a Te ösvényid és parancsolataid. Nem szédít el a szerencse, mostoha sors el nem csüggeszt, mind életben, mind halálban csak Te reád támaszkodom s bízvást megyek czélom felé, az egyenes jó ösvényen, merre, Atyám, int ösvényed. Jobb nekem egy nap a te pitvarid- ban, hogynem másutt ezer nap; inkább akarok az én Istenem házának küszöbén ülni, hogynem mint lakni a gonoszoknak hajlékibán. Lelkem, siess e szent helyre. Óh mily sokan vannak, akik nem jöhetnek ily templomba,
