Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
6. Estvéli imák
102 Estvéli imák kegyelmes Istenem, hogy ezután vigyá- zóbb igyekszem lenni s mindinkább tisztán tartom szívemet, hogy ne kelljen félnem, sőt bízvást várjam azon időt, midőn az úr megkéri telkemet. Ki tudja, nem ez éjjel lesz-e a halálom? De bízom, jóságos Atyám, hogy megtartasz engemet s édes nyugodalmam után felkeltesz új reggelre, hogy atyai nagy szerelmedet dicsőítsem! — De ha mégis úgy akarnád, hogy szemeimet többé fel ne nyissam az álomból, óh vedd magadhoz az én lelkemet, irgalomnak Istene s ítéleteddel ne bűn- tess engemet, ki most szivbéli törede- lemmel könyörgök bűneim bocsánatáért. És most borulj reám csendes éjszaka, édes nyugalom végy öledbe, míg újra megvirrad. Síromnak éjjelére is örök nap derül, ha Néked élek, Néked halok, óh Atyám, szent Fiad, a Jézus által. Ámen!
