Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Elöljáró beszéd

ELÖLJÁRÓ BESZED III Kegyes Olvasó! Semmiben sem estünk oly messze atyáink lelki hagyományától, mint a közönséges és házi isteni szolgálatnak buzgóságos éneklésében. — A felvilágosodás korának lélekölő racionalizmusa egy-két emberöltő alatt elpusztította a magyar reformációnak legnemesebb gyümölcsét: a 16. század végére meglepő gazdagságban kibontakozott s utána is másfél századon keresztül szervesen továbbfejlődő énekeskönyvet. Az evangélikus pietisták által szerkesztett és 1743-tól 1803-ig számos kiadást ért „Üj Zengedező Mennyei Kar" a maga 634 énekével (nem számítva hozzá a mindig vele együtt kiadott francia forma szerinti 150 zsoltárt) kétségkívül a magyar egyházi énekeskönyv ragyogó delelőszakát jelenti. De a 18. század folyamán mind 1806-ig az előbbinél több kiadást ért „debreceni forma szerinti" énekeskönyv egy évszázadon át változatlanul közölt 362 éneke is, valamint a különböző kiadásaiban egymástól inkább eltérő kolozsvári énekeskönyv (1751. évi kottás kiadása 298 éneket közöl) a magyar lelki éneklésnek csodálatos gazdagságú tárháza. A drága reformátori örökség és a felvilágosodás „józanabb és tiszta buzgósága" között azonban már