Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Énekek szöveggel és nótával - Háborúság és nyomorúság idején

VESZEDELEM IDEJÉN 179 11. Ne mondják azt mifelőlünk, Hogy nékünk nincsen Istenünk, Mutasd meg erődet bennünk, Viaskodjál együtt velünk, Magasztald fel kezed köztünk. 12. Hogy mindenek, kik ezt hallják, Győzedelmedet csudálják, Jóvoltodat magasztalják, Hatalmasságodat áldják, Erődet meg ne utálják. 13. Mi is innen visszatérvén, Jószerencsénken örülvén, Adunk hálát felemelvén Szemeinket, és dicsérvén Téged mindörökké, Ámen. UZ: 486, D: 346, K: 283. Először Debrecen 1592. 1. Mennybéli nagy Isten, hozzád kiáltunk, Keseredett szívvel hozzád folyamunk, Mert veszedelmünkben nincs hová lennünk. 2. Soha nem mondhatjuk meg mi nyelvünkkel, Meg sem gondolhatjuk a mi szívünkkel, Mennyi veszedelem vagyon fejünkön. 3. Mint a bő árvizek, ugyan elfolytunk, Rettegés, félelem, fizetés rajtunk, Sem éjjel, sem nappal nincs nyugodalmunk. 4. Kíméletlen azért minket rontatál, Mi ellenséginkkel elpusztíttatál, Mint a bárányokat megszaggattatál. Nóta: Szívem megalázván. 12*