Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Énekek szöveggel és nótával - Háborúság és nyomorúság idején

JEREMIAS SIRALMA 169 3. Árvaságra, nagy ínségre miként maradánk, Mert nincs nékünk földön hazánk, sem pedig atyánk, Igyefogyott özvegységre marada anyánk, Mert bűnünkért megharagudt mennyei Atyánk. 4. Teher alatt a rabságban nyakunk leszegék, Semminemű nyugodalom nem engedteték, Mert semmi kegyesség köztünk nem találtaték, Azért hitlen népnek szíve rajtunk nem esék. 5. Hitetlen nép közt keressük mi kenyerünket, Mert földünkön nem segéljük a szegényeket, Nyomorultakról elfordítjuk szemeinket: Azért nincsen, ki által megszabadíttatnánk. 6. Atyáink is vétkeztenek, de már megholtak; Mi is követői voltunk álnokságiknak; ím; mint vásék meg beléje foguk fiaknak, Mert ellene járánk Isten akaratjának. 7. Kik szolgák voltak közöttünk, most uralkodnak: Mert gazdák lévén, Istennek mi sem szolgálánk Minden isteni tiszteletet megútálánk, Azért nincsen, ki által megszabadíttatnák. 8. ím, csak markunkban viseljük a mi lelkünket, Nagy keserűséggel esszük mi kenyerünket; Félelem és rettegés megemésztett minket, Fegyver előtt kietlenben mentjük fejünket. 9. Éhség miatt a mi testünk már elepedett, Mint égő kemence bőrünk megrepedezett; A mi szívünk bánat miatt megkeseredett, Lelkünk bűnünk miatt csaknem kétségbeesett.