Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Énekek szöveggel és nótával - Isten dicsérete és segítségül hívása

120 VÁGYAKOZÁS ISTENHEZ 6. Siralmas és nagy szomorú Vagy te én lelkem, Mire hagyod így el magadat bennem? Mire hogy háborgatsz Engemet ó én lelkem! 7. Csak bízzál nagy reménységgel Az Úristenben. Hiszen, valaha még élek örömben, Az én Istenemben És én Idvezítőmben. 8. Háborúi közt lelkemnek, E messze helyen, Uram Istenem, hívlak ím szüntelen E Jordánnak földén, S e Hermonhegy mellékén. 9. A csapások, mint a habok A mélységekben, Mind egymást űzik, én mégis ezekben A kísértetekben, Dicsérlek énekekben. 10. Szüntelen nappal és éjjel, Mert tapasztalom: Nem árthat énnékem semmi hatalom, Életem Istenét Azért felmagasztalom. 11. Én Istenem, én kószálom, Én erősségem, Hogy felejtél el, rajtam ellenségem. Miért kell gyászolnom? Lásd meg keserűségem. 12. Énbennem majd minden csontok Egyben romlanak, Háborgatóim midőn így szólanak: Lássuk, hol Istened? Naponként bosszantanak. 13. Lelkem, ne hagyd el magadat; Várjad Uramat, S megvidámítja szomorú orcámat: Hogy lássa meg minden Az én szabadítómat. „Miklós" D: 99, K: 69. Először rövidebben Nagyvárad 1566.