Schulek Tibor – Sulyok Imre: Régi magyar istenes énekek (Győr, 1945)

Énekek szöveggel és nótával - Isten dicsérete és segítségül hívása

120 VÁGYAKOZÁS ISTENHEZ 6. Siralmas és nagy szomorú Vagy te én lelkem, Mire hagyod így el magadat bennem? Mire hogy háborgatsz Engemet ó én lelkem! 7. Csak bízzál nagy reménységgel Az Úr­istenben. Hiszen, valaha még élek örömben, Az én Istenemben És én Idvezítőmben. 8. Háborúi közt lelkemnek, E messze helyen, Uram Istenem, hívlak ím szüntelen E Jordánnak földén, S e Hermonhegy mellékén. 9. A csapások, mint a habok A mélységek­ben, Mind egymást űzik, én mégis ezekben A kísértetekben, Dicsérlek énekekben. 10. Szüntelen nappal és éjjel, Mert tapasz­talom: Nem árthat énnékem semmi hatalom, Életem Istenét Azért felmagasztalom. 11. Én Istenem, én kószálom, Én erősségem, Hogy felejtél el, rajtam ellenségem. Miért kell gyászolnom? Lásd meg keserűségem. 12. Énbennem majd minden csontok Egy­ben romlanak, Háborgatóim midőn így szóla­nak: Lássuk, hol Istened? Naponként bosszan­tanak. 13. Lelkem, ne hagyd el magadat; Várjad Uramat, S megvidámítja szomorú orcámat: Hogy lássa meg minden Az én szabadítómat. „Miklós" D: 99, K: 69. Először rövidebben Nagyvárad 1566.

Next

/
Thumbnails
Contents