Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Negyedik rész - V. Isten jótéteményeiről, dicséretekkel

548 3. Hála a jó Istennek, Mégis csak ők rettegnek; A legfőbb Ür volt velünk: Le­nézett kis seregünk Győze­delmet nyert felette, Össze­zúzta fejüket S dárdájukat, tőrüket, Fegyverüket tönkre­tette. 4. Mint a büszke fáraót, Aki olyan nagyra volt, Ha­talmát eltiporva Lealázta a porba S kicsi népét így men­té ki: Mostan is így akarta, Ezt mindenki láthatja, Ezért hálát adjunk néki. 5. Együtt zengjünk éneket Fiatalok, öregek, S mint há­lás és hű szívek, Örvendjünk a jó hírnek; A végtelen ke­gyességért, Hajadonok, legé­nyek, Gazdagok és szegények, Zengjük Isten dicsőségét! 6. Örömünkre mutatva, Mely lelkünket áthatja, Hadd zúgjon a harsona, Trombita és kürt szava; S diadalmas győztesünknek Sípon, dobon, fuvolán, Hegedűn és orgonán Zengjük hálás énekünket! f 7. Dicsőség az Atyának, Ő egyszülött Fiának S Szent­leikének, aki itt Mindnyá­junkat megsegít. Az egy Is­ten tiszteltessék, S a jóért, amit nyerünk S láthatólag tesz velünk: Mindörökké di­csértessék ! Tranovszky György. Intés Istennek mindenféle dicséretére. A 150. zsoltárból. Dallama: Dicsőség az Istennek. (145.) 835. D icsőség a hatal­mas, Szentséges, diadalmas, Magasságos Istennek, Aki Ura mindennek S mindeneket tisztán lát s hall ; Az ő dicső tetteit, Amelyekkel megsegít, Dicsérjétek háladással ! 2. Hadd zengjen a harsona, Hárfa, lant és kürt szava, Citera és trombita, Minden­féle muzsika! Legfőbb Urunk Istenünknek Sípon, dobon, fuvolán, Hegedűn és orgonán Zengjük hálás énekünket! 3. Cimbalmon is zengjetek Háladó dicséretet Szívvel, szájjal, lélekkel, Magasztaló énekkel; A jó Isten tisztel­tessék Minden kegyes lélek­től, S szent neve, mint kez­dettől, Mindörökké dicsér­tessék ! Étkezés után is énekelhető. Saját dallam. (345.) 836. Urunk, mit vársz mitőlünk Ajándékaidért S mértéket nem ismerő Jótéte­ményidért ? 2. Aranyunk és ezüstünk Ügyis tulajdonod, Mint min­den a világon, Mit kezed al­kotott. 3. Hálás szívünk legyen hát A mi dicséretünk: Te vagy a mi hatalmas, Felséges Is­tenünk ! 4. Te vagy a végtelenség És mindenütt jelen: A föl­dön és az égen, A poklon s tengeren. 5. Te vagy, kinek szavára A mennybolt támadott S cso­dásan ékesítik Nap, hold és csillagok. 6. Te alkotád a földet, Amely határtalan; S hogy

Next

/
Thumbnails
Contents