Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

85 Saját dallam. (102.) 141. К i értünk szenvedtél S Megváltónk lettél, Hallgass meg bennünket És kérelmünket: A te jóvoltodból Ments meg az átoktól, Mit magunk szereztünk, Mivel vétkeztünk. 2. Mit magad akartál: Feláldoztattál, Amint azt régóta A jóslat mondta : Eltaposod fejét, Megtöröd erejét A gonosz sátánnak, Mikor ránk támad. 3. Kölcsönt fel nem vettél, Mégis fizettél : Gonoszságainkért Sokat szenvedtél, Megsebesíttettél, Halálra vettettél; Lelkűnkről a vétket Lemosta véred. 4. Megostoroztattál, Megaláztattál, Pogányok kezében Kigúnyoltattál, S halálod percében Ruhádat a vérben Érettünk forgattad, Mert úgy akartad. f 5. A te ránk bocsátott Kegyes jóságod Az átoktól minket Végkép megmentett; Szentlelkedet küldd le, Légy segítségünkre, Hogy itt tőled féljünk, Ott fenn dicsérjünk. Tranovszky György. Jerémiás 18, 18. Saját dallam. (84.) 142. J™, a próféta, Rég megírta, megjósolta Krisztus Urunk szenvedését, Mint a zsidók emlegették. 2. Mondván: Ezen gondolkozzunk, S magunk között tanácskozzunk : Mi lehetne valahára Az ártatlan ártalmára ? 3. Törvény ezért el nem veszhet, Sem tanácsa a bölcseknek ; S akármilyen mélyreható, Nem vész el a prófétaszó. 4. Nagy lármával hát keljünk fel, Verjük meg őt a nyelvünkkel ; S bármily nagy az igazsága, Ne hallgassunk a szavára. 5. Élő kenyér, Isten Fia: Ily néven kell hivatnia! Felfedi a bűneinket, S bosszúval fenyeget minket. 6. Semmiben se enged nekünk Ő, kit úgy se szenvedhetünk ; Mindnyájunkba belénk kötött: Ne tűrjük őt magunk között! 7. Feszítsük fel a keresztre, Lássuk : Isten Fia lesz-e ? Kínhalálra vessük testét, Hogy nevét is elfelejtsék! f 8. Nézz rám, Atyám, magad lásd át Ellenségim gonoszságát; Mint a bárány, csendességben Szenvedek e szörnyűségben. 9. Személyemet nem tisztelték, Ahogy bírták, ütlegelték, Hogy fejem és egész testem Gyalázattal tetéztessen. 10. Én az ajkam fel se nyitva Alltam köztük, mint a szikla, Keményen, mint az igazság, Mit meg nem tör a gonoszság. 11. ítéld meg ez igazságot, Uram, és e gonoszságot: Terád hagyom fájdalmamban, Mert benned van bizodalmam. f 12. Mi is, meg nem tántorulva, Bízzunk mindent rá