Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Toldalék - XIV. Étkezés után

új erőre, így haladok előre S hivatásom betölthetem. 4. Add, Uram, e napon is, Ha méltatlan vagyok is, Áldó kegyelmedet Testemre és lelkemre És megélhetésemre, Mert minden jó tőled ered. 5. Segíts minden léptemben Terhem könnyen viselnem, Hogy ne panaszkodjam; Ne roskadjak alatta, Inkább sikert aratva Javaimban gyarapodjam. 6. Rosszra senkit ne vigyek, Ártalmára ne legyek, Sőt szívvel, lélekkel Segítsem, ha tehetem: Jó útra így vezetem A keresztyén erénvekkel. 7. Különösen háznépem Legyen gondom énnékem, Hogy művelődjenek, Mértékkel fegyelmezve Vezessem félelmedre, Hogy tőled áldást nyerjenek. «2 iï 8. E napot így töltvén el Az estét is békével Add, Uram, megérnem; Angyalaid küldd hozzám, Hogy a bűnt eltiporván Semmitől se kelljen félnem. 9. így, amint te akarod, Ha élek, ha meghalok, Csak tied maradok; Mindegy, akár fáradok, Akár csendben szunnyadok, Alszom avagy ébren vagyok. 10. Ha több napom nem leszen, Tekints reám kegyesen, Ölelj a kebledre, Bűneimet megbocsásd, Adj csendes elszunnyadást S vigy fel a te örömedbe. 11. Ott majd sok jótettedért S a te nagy kegyelmedért Szüntelen dicsérlek ; Amint tetszik, Istenem, Ott is akkép bánj velem : Könyörülj s adj üdvösséget! Szemján Mihály. XIV. Étkezés után. Dallama: Hála neked, jó Urunknak. (321.) 1128. Isten, hozzád emeljük fel Szemünket és szívünket, Mikor ismét érzenünk kell, Mint gondozol bennünket ; Mostan is jól tartottál, Kegyesen megáldottál Hozzánk való szeretettel S gondviselő kegyelmeddel. 2. ízes étel csillapítá Asztalodnál éhségünk, Kedves ital vídámítá Hangulatunk, kedélyünk ; S nemcsak bőven tápláltál, Egyébbel is elláttál: Adtál erőt, egészséget, Kívánatos békességet. 3. Ezért méltán dicsérhetünk S áldhatjuk nagy kegyelmed, Elégülten érezhetünk Boldog istenfélelmet; Mert sohase ér véget Hozzánk való hűséged: Mint jó Atyánk, úgy bánsz velünk, Minden jóban részesedünk. 4. Örök Isten, növeld bennünk A józanság erényét, Add mértékkel élvezhetnünk Ajándékid bőségét ; Viseld mindig gondunkat, Neked adjuk magunkat, Hogy ha