Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Negyedik rész - VII. Temetéseik és a négy végső dologra vonatkozó énekek

76 Áldás után. Isten, jobbod védje meg Iskolánk' s hatóságunk' ; Gyarapodjék teveled Számunk is, mint buzgóságunk, Hogy bejussunk országodba, A te égi templomodba! A hatóságokért. Dallama: Szívből szeretlek, Istenem. (385.) 1037. I stenünk, a mennyből áldva Tekints le a hatóságra, Hogy helyén megállhasson S a közjólét védelmében Biztonságunk érdekében Híven el is járhasson; Keresse az igazságot, Büntesse a gonoszságot; Szentlelkeddel segítsd őket, A világi s egyházfőket! Ó Istenünk, ki mint Atyánk látsz el minket: Hallgassad meg kérelmünket ! 2. Jogrend nélkül se biztonság, Se békesség, se boldogság, Se közösség nem lehet; Add, Urunk, hogy törvényt tartva S igazságot szolgáltatva Kormányozzák népedet! Legyen a fő bölcs, türelmes, Legyen a nép engedelmes, Hogy szent jogát érezhesse Minden ember s élvezhesse! Ó Istenünk, ki mint Atyánk látsz el minket: Hallgassad meg kérelmünket! 3. Őrizz minket bántalmaktól S mindenféle erőszaktól Szentlelkeddel, Istenünk ; Hatóságát hőn tisztelve Maga a nép védelmezze: Egyetértést adj nekünk! Ha a közjót tartva szemmel Megbecsüli minden ember: így nyerhetünk biztonságot S életünkben boldogságot ! Ö Istenünk, ki mint Atyánk látsz el minket: Hallgassad meg kérelmünket! Kuzmány K. A hazaszeretetről. Dallama: Ki dolgát csak Istenre hagyja. (262.) 1038. E gy hazának testvér-lakói ! Tisztelve az ég s föld Urát Hálátokat jertek leróni Atyánk, a jó Isten iránt ; Bölcseségének érdeme E szent közösség szelleme! 2. Az ember önmagára hagyva Tengődne az édenben is: Műveltséghez sohse juthatna, Bármennyire fejlődne is; Megosztott boldogság nagyobb: Kisebbek így a nagy bajok. 3. Amikor megkezdettük éltünk, Mily gyenge volt még mindenünk! Míg öntudatlan éldegéltünk, Segélyt mások adtak nekünk. Mindenki kész bölcsőre lelt: Keblére szép hazánk ölelt! 4. Aztán amint mozogni kezdtünk, Nőttünk a mások támaszán, És mind nagyobb erőt szereztünk Szép ifjúságunk tavaszán ; S mint férfiakra újra más Nagy eszme várt: a hivatás! 5. Ez úton intve, bátorítva Jött már korán elénk a hit S lelkünknek új világot nyitva Kitárta fényes szárnyait;