Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Negyedik rész - VII. Temetéseik és a négy végső dologra vonatkozó énekek

674 Halottra emlékezés éneke. Dallama: Ö világnak hiúsága. (378.) 1032. May gyászunkban megnyugtatva Csillapuljon bánatunk: Vissza semmi nem hozhatja Többé, akit siratunk ! Mily kedvesség, mily szelídség, Mily nyájasság, mily szerénység S menynyi jóság kelleme Szállt a sírba ővele! 2. Ügy elvész itt minden élet, Mint a rétnek virága: Jóltevőnk is sírba tért meg, Elmúlt földi világa; Gazdagoknak, szegényeknek, Ifjaknak és öregeknek Mind oda kell menniök, Ha eljön az idejök. 3. Mégis csak a test múlik el, Mint a rétnek virága, A lélekről gondot visel Az Ür örök jósága; Kedveseink új szépségben Élnek odafent az égben; Velük mi is ott lakunk, Ha hozzájok juthatunk. 4. Fölfelé! csak ott találod, Lelkem, a te jobb helyed: Ott vár igaz boldogságod, Ott van a te életed ! Ott, ahol már semmi gazság, Semmi kínzás, semmi rabság, Se betegség, se bánat Örömednek nem árthat! 5. Boldog nap, mely együtt látod A szülőt és gyermeket, A testvért és jóbarátot, A hitvest és özvegyet Ott, hol Isten jóvoltábul A boldogság zálogául Igaz úton járhatunk S nem lesz többé bánatunk. 6. Gyorsan múlik életünknek Nagyon rövid ideje, Tán még ma hív el bennünket Szózatának ereje; Harcoljuk az ő nevében A jó harcot végesvéglen, Hogy szent trónját megleljük S koronáját elnyerjük. 7. Tele vagyunk az öröklét Érzésével, vágyával : Szebb életre megyünk innét A jóitevő halállal ; Csodás lelkünk változatlan Megmarad, mert halhatatlan : Istenével egyesül, Soha meg nem semmisül! 8. Isten! neked nem szándékod, Hogy képmásod elvesszen : Lelkemmel sok ajándékot Halmoztál a testemben ; Porrá kell a földben lennem, Ámde lelkem él a mennyben, Az angyalok körében Kedveseim szívében ! Tabliez Bohuszláv. Dallama: E világi harcomat. (372.) 1033. E világi harcomat Én végig harcoltam, Üdvözítő Uramat S hitem megtartottam ; Megfutottam pályámat S most bánattól menten A jó Isten magának Hívta el a lelkem. 2. Immár Isten veletek, Barátim, véreim: Itt hagylak már titeket, Gyászoló híveim ! Találkozunk egymással S ama véghetetlen Tiszta örömforrással Ott fenn a mennyekben!