Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - III. Karácsonyiak, Krisztus Urunk örvendetes születéséről

34» 9. Pásztorok, ím jó hírt mondunk néktek, Örömmel vegyétek : Eljött hozzánk végre Jászolban az ember Üdvössége. 10. Menjetek, a házra rá­ismertek, Ahol van a gyer­mek Rongyokba pólyázva, Jászolban a világ Csodájára. 11. Elmentek és mindjárt rátaláltak : Ott volt az anyá­nak Gyermeke az ólban, Rongyokba pólyázva, A já­szolban. 12. íme ezt az Isten csele­kedte, Légy hálás érette! Mi is oda menjünk, És tisz­teletére Énekeljünk : 13. Immánuel, hozzánk jöjj be, kérünk, Legdrágább ven­dégünk, Ki Atyádtól jöttél, Mikor e világra Megszülettél. 14. Keresztyénség, örvendj e nevednek: Krisztus szüle­tett meg, Hogy emberi test­ben Bennünket az üdvhöz Elvezessen. 15. Lányok, ifjak, nők és férfinépek, Örömnap ez nék­tek : Mindnyájunk számára Jött el az Űr Jézus E vi­lágra. 16. Istennek fiai, ezt zeng­jétek: Halleluja néked Jé­zus, a Szűz Fia; Üdvözíts bennünket, Halleluja ! Saját dallam. (50.) 84. О rvendjetek^keresz­tyének, Örvendjetek szíve­tekből: Krisztus leszállt a mennyekből, Örvendezve hir­dessétek. Szeret minket, nem büntet, El is jegyzett ben­nünket. Örömünknek nin­csen vége, Térj be hozzánk, ég vendége; Jövel, jövel, ve­led jön el Az igazság nap­fénye. 2. Lásd be, lásd be, s úgy tekintsd őt: Mit tett érted e világon, Hogy feküdt a szalmaágyon A te édes Üd­vözítőd, Hogy vérével le­mosva, Bűneid eltapossa. Örömünknek nincsen vége, Térj be hozzánk, ég vendége; Jövel, jövel, veled jön el Az igazság napfénye. 3. Mindezt mivel viszonoz­zam? Megvallom és beösmé­rem: Te vagy az én üdvös­ségem, Ne engedd, hogy in­gadozzam ; Fogadd be hű fiadat, Hogy enyémnek vall­jalak. Örömünknek nincsen vége, Térj be hozzánk, ég vendége; Jövel, jövel, veled jön el Az igazság napfénye. 4. Jézus, a te tagjaidat Részesítsed kegyelmedben : Óhajunknál teljesebben Gon­dozd atyafiaidat. Adj a ke­resztyénségnek Békés, áldott jó évet. Örömünknek nin­csen vége, Térj be hozzánk, ég vendége; Jövel, jövel, ve­led jön el Az igazság nap­fénye ! H(.eymann M. Keresztély. Sztránszky Dániel. Az egyház szorongattatásának idején. Dallama: Álomból kelünk, új napra virradánk. (289.) 85. S zep piros rozsa, Krisztusnak egyháza, Be­burkolózva Krisztus palást­jába: Míg szép piros vagy, A sátán békén hagy, Krisz­tusban maradj!

Next

/
Thumbnails
Contents