Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Harmadik rész - VIII. A keresztviselésröl

Kr. Ki az, kit keserves Zokogással keserel? E. Téged, hogy lábaid Megfürösszem köny­nyemben Kr. Aki megfárad itt, Boldog lesz a meny­nyekben. 5. E. Szívem a keresztért Fájdalommal van teli. Kr. Hivő a keresztjét Türelemmel viseli. E. Életem végéig Hordozzam-e keresz­tem? Kr. Urad voltam s végig Sokkal többet szen­vedtem. 6. E. Hova lehet mennem Szenvedésem idején? Kr. Kelj fel, bízzál ben­nem: Segítséged leszek én ! E. Hogy menjek utánad? Terhemtől hogy sies­sek? Kr. Könnyen rám találnak, Akik engem keresnek. 7. E. Uram, minden reggel Ujabb bajra ébredek. Kr. Kész segítségemmel Elviseled terhedet. E. De hol keresselek Itt e földi életben? Kr. Megtalálsz engemet Ott az én szent köny­vemben. 8. E. Igédre hallgatva : Ez a világ kinevet. Kr. Istennek hatalma Megdicsőít tégedet. E. Igédhez forduljak? Reá bízzam magamat? Kr. Ég és föld elmúlnak, Az én szavam meg­marad ! 9. E. Szívem eléd hozván, Benned bízom, Jé­zusom ! Kr. Ki hű marad hozzám, Könnyen halad uta­mon. E. Uramnak tekintlek, Szavadra meghajol­tam. Kr. Jól van, megsegítlek Mindenféle bajodban. 10. E. Jézus, jöjj mielőbb, Vigasztalj meg enge­met. Kr. Vigaszt az nyer előbb, Aki többet szenvedett. E. Elég baj, ami van; Ne késsél, légy szí­vemé. Kr. Ó én édes fiam: Célt ne tűzz az Ür elé! 11. E. Lelkem gyötrelemben, Testem pedig veszély­ben. Kr. Ne félj, bízzál ben­nem: Mind a kettőt meg­védem. E. Nem kell hát szünet­len Félnem, hogy meg­feszítnek? Kr. Akkor se, ha itt lenn Mindened elveszíted. 12. E. Immár csak tebenned Bízom: ments meg en­gemet ! Kr. A világot vesd meg: Magam leszek min­dened ! E. Jobb is lesz elvetnem Az ártalmas világot. Kr. A földön s a menny­ben Nagyobb gyönyört kí­nálok.

Next

/
Thumbnails
Contents