Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - II. Ádventi énekek, Isten Fiának testté válásáról

ЗО Dallama: Szívem vágyát követve. (315.) 81. V,

f (ígadjatok, hű szívek, Mert ím közelít ő: A régóta hirdetett Világüdvözítő; Alázattal vár rád, De hatalma isteni, Hogy le tudja dönteni A sötétség várát. 2. Szamárháton érkezvén Ama szent városba, Mely a világ közepén Állt hatalmaskodva : Figyelmeztető ez, Hogy az ég és föld között, Ha balsorsunk üldözött, Közbenjárónk ő lesz. 3. Földi király fényében Kedvét nem találja, Mert az egek egében Van a királysága ; Isteni erejét Nincs oka, hogy mutassa, Amíg el nem tapossa A kígyónak fejét. 4. Mind, akiknek hatalma Földi, és nem égi: Engedelmet fogadva Szolgáljanak néki. Aki őt megveti, Mert tele van magával: Azt ő idő múltával A pokolra veti. 5. Ti, kik folyton vergődve Bajban sanyarogtok, És e súlyos időkre Sírva panaszkodtok : Vigaszra találtok ; Ha látja a bizalmat, Ez a Király meghallgat, S gondot visel rátok. 6. Ő, ki üdvöt szerezhet, Dicsőségben jön meg: Leveszi a keresztet, Letörli a könnyet ; Megsegíti mindég Azt, ki hozzá menekül, Őt várjad hát egyedül, Ajtódban a vendég. Schirmer Mihály. Glosius János. Saját dallam. (18.) 32. Üdvözlégy Jézusunk, Égi üdvösségünk, Szűzből lett Krisztusunk, Te drága vendégünk ! Atyádtól érkezté.

1, Váltságot szereztél ; Nincs mitől rettegnünk, Mindnyájan örvendünk, Királyunk, Krisztus! 2. A bűnből emelt fel Minket kegyességed, S tiszta szeretettel Hoztál segítséget. Szegényekhez jöttél, Gazdagokká tettél; Mert amire kértünk, Magad' adtad nékünk, Királyunk, Krisztus! 3. Kinél nagyobb nincsen, Az Ür egyszülötte, Kiben magát Isten Megdicsőítette: Puszta szánalomból Engedtél magadból, S velünk egygyé lettél, De sohse vétkeztél, Királyunk, Krisztus! 4. Mi indított téged Alázatosságra? Mi vitte személyed Ilyen szolgaságra? Kegyelmedbe vettél, Igazságot tettél, Hogy testvérid legyünk : Ezt művelted velünk, Királyunk, Krisztus! 5. Bűnünk meg nem gátol, Hogy segíts mirajtunk, S az ég magasából Jöjj le, ha óhajtunk; E csodás kegyelem Váratlan megjelen, S nem vonod meg tőlünk, Ha bajban vergődünk, Királyunk, Krisztus! 6. Ó nyisd meg az eget, S mihozzánk gyere le, Erre kér tégedet Híveid serege. Hogy megmaradhassunk S győzelmet arassunk : Földre tiportan áll Az ördög és halál, Királyunk, Krisztus !