Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Harmadik rész - I. Az Isten Igéjéről s annak lényegéről a kátéban

361 lása, Szívem dobbanása Hála legyen s tisztelet, Hogy té­ged Istenem, Oltalmam, min­denem, Soha meg ne sért­senek ! Dallama: Az egyházat megismerni. (194.) 396. /Az örök újszövet­séget Ha szívesen veszitek S a sátánt, az ellenséget Bát­ran visszavetitek : Krisztus és szent Igéje Legyen a ti kősziklátok, S lelketeknek üdvére Mindörökre bizton álltok. 2. Mert ő maga az egyet­len, Ki sohase tévedhet, És Mesterünk mindenekben ; Öt érté az egeknek Ura, szólván ekképen: ím ez az én kedves Fiam, Ebben van a tetszé­sem, Hallgassátok mind­annyian. 3. Vajha az Űr szózatára Fülünk mindig hallgatna : Számunkra is bizonyára Ezer áldás fakadna, Hogyha más nem hatna ránk, Mint az, amit Jézus tanít, S hitből végrehajtanánk Igéjének pa­rancsait. 4. Hozzánk való szent be­szédét Lelkünk merre keres­se? Hol találjuk szent Igé­jét Tévedésbe nem esve? Tanítása lényegét Nagy hasznára mindnyájunknak Szolgái feljegyezék: Nekik adjuk át magunkat! 5. Szent könyvének igaz­sága A mi vezérfonalunk, Kegyelméből boldogságra S üdvösségre juthatunk ; A té­velygőt javítja, A homályt megvilágítja, A bűnöst ellá­gyítja, A bánkódót felvi­dítja. 6. Vezérünknek elégséges A hit s remény útjára: He­lyes, biztos, nem kétséges, Tévedésünk kizárja ; Ha őszintén forgatjuk S rajta hittel elmélkedünk : Az Ür Lelkét megkapjuk, Nem hiába esedezünk. 7. Aki Igém tanítását, Amint Krisztus hirdeti, Meg­tartja: az bölcs, és házát Kősziklára építi. Tombolhat a vihar itt, Szörnyű árvíz támadhatja: E vár erős fa­lait Semmi meg nem ingat­hatja. 8. De az, aki meg nem tartja Beszédemet s meg­veti: Hajlékát az ilyen bal­ga Csak homokra építi. Ha rátörnek a szelek És áradat fenyegeti: Összedől az épü­let S gazdáját is eltemeti. f 9. Isten! Evangéliumunk, Mely lelkünknek kincstára : Szent alapul add a magunk S utódaink számára ! Tév­utakon ne járjunk, Hamis tanok megcsalhatnak: Kész­örömest szolgáljunk Neked s szabad egyházadnak! Tranovszky György. Saját dallam. (189.) 397. Isten, könyörülj mirajtunk, Hogy kegyed­ből gazdag áldást kapjunk; A te örök fényességed Osz­lasson el minden sötétséget. Krisztus, bocsásd meg bű-

Next

/
Thumbnails
Contents