Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VII. Húsvétiek, Krisztus Urunk feltámadásáról

161 7. Mind, ami itt múlandó, Ott dicső és halhatatlan; Elvettetik romlandó, Feltámad romolhatatlan; Itt minden rút testiség, Ott ragyogó lelkiség! 8. Tagok, örvendezzetek: A halál nem árt tinéktek ; Krisztus visel titeket, Ő az, kiben újra éltek ; Mert a kürt, az isteni, Még a sírt is áttöri ! 9. Örvendjetek odalenn S a halált csak nevessétek: Meglelitek odafenn Jézussal a közösséget; Ott a gondot, bánatot Eltiporja lábatok. 10. Földiekről ég felé Emeljétek lelketeket, S legyen minden szív övé, Hogy majd vele élhessetek Ott, ahová szüntelen Vágytatok már idelenn! Lujza Henriette. H. S. Hymnus. Vita sanctorum decus. Saját dallam. (143.) 240. A szenteknek legszentebbje, Angyaloknál fényesebbje, Krisztus, ki holtával Végzett a halállal : Éltet szerzett minden hívének, Lelkük örök bajtól mentvén meg, Amikor új életre ébredt. 2. Add, Urunk, hogy dicsérhessünk S győzelmednek örvendhessünk ; Áldd meg ünnepünket, Baj ne érjen minket. Mert ez a nap feltámadásod Napja, amely minket megváltott : Legyen rajta a te áldásod! 3. Méltóbb e nap sok ünnepnél : Égi hősként viselkedtél, Sírodból kelve fel Az első szentekkel ; Megdicsőült testet öltöttél, A boldogok hónába mentél, Mit híveidnek készítettél. 4. Most az égi fényességben Uralkodol dicsőségben; Felmagasztosulva Onnan jösz el újra Élők, holtak ítéletére, Hívők boldog, nagy örömére, Hitetlenek örök vesztére. 5. Krisztus, amint te akarod, Legyen meg az akaratod ; Bölcsen uralkodván Atyádnak a jobbján: Engedj minket is feltámadnunk, Hogy örökre nálad maradjunk, Veled éljünk és uralkodjunk. f 6. Atyánk, aki teremtettél, Krisztus, aki győztes lettél, S Szentlélek, a hitben Egylényegű Isten : Legyen e nagy feltámadásban Részünk a megigazulásban És az örök vigasztalásban ! il