Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

118 És a már megnyílt pokol Készen vár az áldozatra. 17. Jaj nekem már, mit te­gyek ? Kínomat lássátok, Föld és tenger, szánjatok: Adjatok tanácsot! Jöjj, min­den teremtmény, Jöjj, segíts meg engem, Mindenféle nem­zetség: Szánjatok meg ínsé­gemben ! 18. Szánjatok meg, ég és föld, Nap, hold és csillagok, Minden, ami Istennek Kezé­ből származott, Hogy így kell végeznem: Kezébe kell esnem A kegyetlen ördög­nek, S pokol tüzén kell el­vesznem. 19. Szánjatok meg, angya­lok, Hogy már tiközétek Nem juthatok az égbe : Visz­szatart a vétek; Ha bűnö­met meg nem Bocsátja az Isten: Nincsen, aki hozzátok Az egekbe besegítsen. 20. Segítséget seholse Le­het immár lelnem, Nincs, aki e rabságból Kimentene engem ; Minden elhagyott már A földkerekségen : Utá­latra juttatott Az én súlyos, nagy vétségem. 21. Csak tehozzád futha­tok Irgalomnak Atyja, Ki nyomorult sorsomat Meg­változtathatja ; Megvallom bűnömet, Add rám kegyel­medet : Nincsen semmi mentségem, Bocsásd meg minden vétkemet! 22. Ó ne adj itt engemet A sátán kezébe, Ki a bűnös embernek Gyilkos ellensége ; Szabadíts ki engem E ször­nyű kezekből Te, ki ezt meg­teheted Mindenható kegyel­medből ! 23. (Az angyal:) Ki kiált oly szomorún, Elbúsúlva végkép? Ki zokog oly han­gosan, Szánva-bánva vétkét? Te vagy-e az, Ádám? Ó te szegény ember! Azt ígéri az Isten: Megment, csak légy türelemmel. 24. Ne veszítsd el kedve­det, Ne légy szorongásban: Nem sokáig leszel már E nyomorúságban ; Meghallga­tásra lelt A te imádságod: Bánatodban e jó hír Legyen vigasztaltatásod. 25. ím az asszony magva jő, Egy Fia Istennek: Krisz­tus ő, a Messiás, Ki Ura mindennek, Aki összezúzza A kígyónak fejét, S megtöri a pokolnak Kegyetlen és nagy erejét. 26. Ő jön majd a világra, Testet ölt magára, Érted szenved ínséget, Érted megy halálra, Hogy rólad minden bűnt S vétket levehessen, Vérével lemoshasson S örö­mébe elvezessen. 27. Meg kell ezért értened. Honnan jő e csodás, E nem várt jótétemény, E nagy vigasztalás, Hogy merő jó­ságból S ingyen kegyelemből Ezt az Isten cselekszi, De nem a te érdemedből. 28. Esküjével ígéri, Hogy megteszi érted Alkalmatos időben : Higgy ígéretének ! Ha beléje veted Minden re­ményedet: Igazságát, hatal­mát Bizonyára megismered. 29. I (Ádám:) Vigasztaló szavadat Hálásan hallgattam,

Next

/
Thumbnails
Contents