Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

юз Saját dallam. (97.) 165. О Jézus, aki Megváltónk lettél, Drága véreddel minket megmentettél; Gonoszságunkért sokat kínzattál, S értünk Atyádnak elégtételt adtál : Szent sebeidért halld meg kérelmünket, Hogy a pokol se győzzön le bennünket! 2. Vedd szárnyad alá, ki téged áhít, Miként a madár gyenge fiókáit; Ó mert menekvést sehol nem lelünk Terajtad kívül, teremtő Istenünk; Te fékezed meg az ördög hatalmát, S szerzed Igédnek örök diadalmát. f 3. Adjunk hálákat a mi Atyánknak, Értünk keresztre feszített Piának, S a Szentléleknek, a megtartónak, A mi hűséges megszabadítónknak; Legyen dicsőség az Istennek, a menny Urának most és mindörökké, ámen! Dallama : Jerémiás, a próféta. (84.) 166. В űnös ember, látod, mi ez? így szól Jézus mindenkihez ; Bűnödért, mit elkövettél, A pokolra méltó lettél. 2. Nézzed az én türelmemet, Hozzád való kegyelmemet ; Figyeld, mennyi fájdalom van Megkínozott tagjaimban. 3. Bűnödért, mely terhed volt itt, Engedelmes voltam holtig; Ezt tedd tőled telhetően, És ne válj el soha tőlem ! 4. Én szenvedek teéretted, Káromolnak, kinevetnek, Hogy te megdicsőíttessél S engemet dicsőíthessél. 5. Elviseltem számos sebet, Hogy tégedet segítselek, S hogy a bűntől óvakodva Ne kerülj majd a pokolba. 6. Átkot hordtam megvettetve, Hogy te áldást nyerj érette; Tartsd meg az én tanításom, Hogy győzhess a csábításon. 7. Megkötözést tűrtem érted, Hogy feloldást nyerjen vétked; Mennél tovább így láss engem S szüntelenül bízzál bennem. 8. Megcsúfolva, megveretve, Koronával gúnyra vetve Keresztre is feszítének, Gyászos éltem így ért véget. 9. Ártatlan vért érted adtam, Hogy lelked megtisztogassam, Bűneidből kimentselek, Halál, pokol ne sértsenek. 10. Ádámmal jött bűn s gyötrelem, Velem élet és kegyelem; Te megszegted Isten szavát, Én betöltém akaratát. 11. Éva a csábnak engedett És a tiltott fáról evett ; Én keresztfán szörnyű kínban Ecetet és epét ittam. 12. Ádámnak bűnbeesése Vitt engem kínszenvedésre ; Amit Ádám így elvesztett, Mindet visszaadtam nektek. 13. Térj, bűnös, a jó útjára, Ne feszíts új keresztfára; Bízd magad rám: így jutsz végre Amaz örök üdvösségre! Weisse M. Sztránszky D.