Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

miért tette, Aki Jézust eltemette ? 9. Először a kegyes nőket Nézd, a búsan könnyezőket: Azt se tudják, hol kezdjék el, Mi legyen az Űr testével ? 10. Arimáti József nyilván Szeretetét tanúsítván : Pilátushoz bátorodott, Esedezett, rimánkodott. 11. Elkérte a szent tetemet, Mely kínok közt kiszenvedett; A helytartó csodálkozék, Hogy oly hamar jött el a vég. 12. Zsoldosok is jelentették A halál bekövetkeztét; így a testet levétette, Elvitelét megengedte. 13. Nikodémus a felette Drága testet megkenette ; Mire mehet a szeretet, Ha a szívben gyökerezett! 14. Kenetükkel kenegették, Takarókba tekergették A mi Urunk drága testét, S József sírjába helyezték. 15. Üdvözítő Jézusunkhoz, A mi feltámadásunkhoz Követ tettek; ember, sírva Nézz a neked nyitott sírra! 16. Ugyan mivel dicsekedel, Ki maroknyi hamu leszel? Por és föld lesz minden tagod: Ma király vagy, holnap halott. 17. Ki tudja, hogy drága kenet Díszíti-e holttestedet ? Elég az, ha tisztességben Fekhetel a sír gödrében. 18. Örvendj, szívem, hogy a vétek Nem gyötörhet többé téged : Ment vagy tőle mindörökre, Mert Krisztusunk eltörölte. 99 19. Ő vette el bűneinket, Mert sírjába zárta mindet; A haláltól nem kell félnünk: Igazságát hozta nékünk. 20. Ha meghalok, mit árt nékem ? Feltámadok üdvösségben; Csak a testem lesz elásva, Bűneimnek kútforrása. 21. Sírjában ím csendességben Pihen az én Üdvösségem; Megadja az én békém is, Amikor meghalok én is. 22. Itt örökös küzdelemmel, Nyugtalanul él az ember, Munkával és izgalommal, Fáradsággal, fájdalommal. 23. De ha mindenről lemondva Elmegyek az én síromba: Vége lesz a szenvedésnek, Meglelem a békességet. 24. Nagy tisztesség ért engemet, Mert sírom megszenteltetett: Az Ür Jézus, kit sír fogad, Szentelte meg a síromat. 25. Angyaloknak szózatára Feltámadva, hozzá szállva : Meglátom az Üdvözítőt, És boldogan üdvözlöm őt. Rist János. Blasius János. Agnus Dei. Saját dallam. (95.) 161. 0' ártatlan Bárányunk, Ki meghaltál a kereszten: Kegyes voltál irántunk Gyötrelmedben, türelmedben; Te bűnhődtél helyettünk, Hogy tűzre ne vettessünk : Légy^hozzánk kegyelmes, 0/Jézus, ól Jézus! iCő^yZi-V^íi j 7*