Altdörfer Keresztély: Chorálkönyv, 2. kiadás (Sopron, 1897)

Előszó

2 E 1 о szó. Közel huszonnégy e've, hogy chorálkönyvem-mint hazánkban első e nemű, tiszta ne'gyszólamú szerkezettel biró mű-megjelent. A sajtó alól akkor kikerült példányok már mind elkelvén, a főtiszt, dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület megbizásából most ime közrebocsátom munkámnak a tényleges viszonyokkal az elsőnél inkább számoló második kiadását. Az uj kiadásnak e gyakorlati irányánál fogva az általánosan használtatni szokott dallamokon kivül különös figyelemben kellett részesítenie gyülekezeteinknek azon egyházi énekdallamait, melyek semmiféle más gyűjteményben eddigelé' nem fordulnak.*) A ki ismeri egyházi éneklésünk fogyatkozásait s tudja, hogy gyülekezeteink a legismertebb dallamokat is mily eltérésekkel szokták énekelni, az bizonyára örömmel fogja üdvözölni chorálkönyvünknek ezen, egyöntetűséget czélzó ujabb kiadását. A dallamok megválasztásánál a közszükségletnek kívántunk mindenekelőtt eleget tenni. Törekvésünk tehát nem az volt, hogy chorálkönyvünk mennél gazdagabb tartalmú legyen, hanem inkább, hogy jól kiegészítse a hivek kezében levő magyar és német énekeskönyveket, népünk kedves énekei dallamok nélkül ne maradjanak, s a gyakrabban előforduló versalakokra többféle dallamot is lehessen a tartalom követelménye szerint énekelni. A párhuzamos dallamok felvételét okadatolttá teszi azon tapasztalat is, hogy a choráloknak a gyülekezetek által történő elferditései ellen legjobb intézkedés a megromlptt chorálnak egy ideig más dallammal való helyettesítése, mely idő alatt az elferdített dallam megjavítva az iskolában újra begyakorlandó. A dallamok magyar elnevezése a MagyarОvárott megjelent, u. n. dunántúli énekeskönyv („Keresztyén énekeskünyv") szerint történt. Mindazonáltal a tartalomjegyzékben vannak párhuzamos elnevezések is, úgy hogy ennek s a dallamok rhythmikus mértékét feltüntető külön jegyzéknek segítségével az énekvezető könnyen eligazodhatik a megfelelő dallam felkeresésében. Az eltéréseket (variánsokat) a dunántúli ev. egyházkerület utasítása értelmében legnagyobb részt mellőztük, de igyekeztünk a gyülekezetek által beküldött nagyon változatos alakok közül kikeresni azokat, melyek a közhasználatnak s egyúttal a müizlésnek is legjobban megfelelnek. Variánst csak olt alkalmaztunk, a hol azt egyáltalán mellőzni nem lehetett. Ugyancsak a dunántúli egyházkerület határazata alapján a szerző elhagyta az egyes sorok kyzül a közbenjátékokat. Az összhangositást illetőleg a szerző arra törekedett, hogy a dallamok ész erőségét s magasztos egyszerűségét mindenütt megóvja, 's a harmóniai szerkezettől távol maradjon minden egyháziatlan szin s minden modern, világias hang. E mellett a régi eg}'házi hangnemek körében mozgó dallamoknál kerülte a szerző a feszességet s nehézkességet. **) A dallamok sorrendjének megállapítása a metrikai tekintetek szerint történt, úgy hogy elül vannak a legkevesebb, hátul a legtöbb sorból álló dallamok; a sor-és szótagszám tekintetében megegyező dallamok köziil a jambusi lejléssel birok mindig megelőzik a trocheusi, daktylusi s vegyes lejtésüeket. A dallam szerzőjének neve, ha az kitudható volt, a chorál első sora felett jobb felül olvasható. Az ott levő évszám a dallam első közzétételének, illetőleg az egyházba való átvételének vagy átalakításának idejét jelenti. A zárójegyek között levő évszám azt jelzi, hogy a chorált mely időben használták másutt esetleg nem egyh. czélra. A XVI.íszázad jelesebb egyh. zeneszerzői felöl bővebb felvilágosítással szolgálnak a könyv végén levő „Életrajzi adatok".' Alulírott szerző azon reményben adja át egyházkerületének s egyházának az istenitisztelet érdekében legjobb akarattal készült ezen művét, hogy az a kitűzött nemes czélnak megfelel s illetékes részről jó indulatú megítélésben részesül. Sopron, 1896. deczamber havában. A Szerző. *) Ilyen, itt-ott 177S.es 1798. évszámmal jelzett 's re'szben már az első kiadásba is felvett eredeti magyar dallamok e gyűjteményben az 1.2.8.21.23.24. 29.32.34.44.43,50.53. 61.62.78.82.97.113.122.128.141.150. 164. és II. 1. számúak. Az összhangosítás e dallamoknál is megfelel a szigorú egyh. zenei stilus követelményeinek. A szerző letételeivel általában arra törekedett, hogy a chorálkönyv bármely száma ne csak orgonán, hanem vegyes-szólamd énekkarban is előadható legyen. Ilyen, a női s férfihangokat felölelő énekkarok szerve zéset a legmelegebben ajánljuk még a kisebb egyházközségekben működő kántortanítóknak is. Az egyházi énekkar hathatós támogatója lehet a gyülekezeti éneknek, azonkívül négyszólamú chorálok s más vallásos karénekek előadásával, esetleg valamely rövidebb liturgia meghonosításával nagyban hozzájárulhat az istenitisztelet méltóságának emeléséhez. A szerző fentartja magának úgy a jelzett eredeti magyar énekek első közzétételét, mint a többieknek négyszólamú feldolgozását illetőleg, a mennyihen azok másutt ily alakban meg nem jelentek volna, a szerzői jogot. **) A szerző az összhangositást illetőleg méltó kivánt lenni Vo 1 к m a n n Robert kiváló zeneköltőnknek az első kiadás harmóniai szerkezetét illetőleg tett azon elismerő nyilatkozatara, hogy az „a g y iile ke z e ti éneklésnek i gen me gfelel, nem mesterkélt, egyszerű, komoly s a dallamhoz alkalmazkodó" (L. az első kiadást bovozető előszót !) Ch. A. 1.