H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

gos szóval ezt éneklették: Kelly fel, oh Iehova, és oszlattaßanak el az te ellenségid, és fussonak el az te ortzád előtt az te gyűlölőid. Mikor penig véle meg állónak vala, ismét nagyon fel zendűlvén, ezt kiálttyák vala: Térj meg, ő Iehova, az Israelnek tiz ezernyi ezereihez.' l b Sót a' mennyei szolgáló lelkek, az szent Angyalok-is, az Istennek ditsóségét leg buzgóbban, és Isten előtt kellemetesben, akarván hirdetni, s-magasztalni, az ének szót választották, az kőz szóllás felett, mert ám azt irja Esaiás, hogy kiáltva, az az, ének szóval, hallotta légyen imez ditséretet tőlók; Szent, Szent, Szent az Seregeknek Vra Istene tellyes minden féld az δ ditsőségével, Esa. 6. 3. Amaz négy lelkes állatok, és húszon négy vének-is az Christust, az δ drágálátos jó téteményeért, a' váltsagért, nem tudták illendőbb móddal ditsóiteni, hanem ének szóval, mint az szent Ianos füleivel hallotta, és kezével bizonyságul le irta; Es éneklének, ugy mond, uj éneket mondván; Méltó vagy az ki el vegyed az könyvet, és annak petsétit meg nyissad, mert meg ölettél, és meg váltottál minket az Istennek az te véred által. Apoc. 5. 9. Senki nintsen ez világi Fejedelmek kózzűl-is, az ki inkább nem ditsekednék az ő jól viselt dolgainak versekkel való énekeltetésekben; mint azoknak tsak suttogva való rebesget­tetésekben; Akképpen az Isten-is inkáb kedvelli az δ nagyságos tselekedetinek ének szóval az gyülekezetben való hirdettetéseket. S-ezert nogattya az szent David Propheta az híveket annyi sok helyeken az Istennek való éneklésre Sóltáriban, sót maga-is ettól viseltetett, 57 7 hogy az Istennek δ véle, és az egész Ecclesiával, tőtt kegyelmességit énekekben szerzette, és az Cantoroknak adta az kóz helyen való énekeltetésre. Ez az jó vége, és haszna a' kegyes énéklésnek, az Istenre vitetik, de vágynák ezen kűvől mi reánk, emberekre, hárámló hasznai és gyűmóltsei-is, ugy mint elsőben az gyönyörködtetés, mert az szép tiszta vékony szóval való énekléssel az embereknek, mind éneklöknek, s-mind halgatoknak, elméik tsuda melly igen meg vidulnak, holott ugyan-is az emberi elme egészlen és merón 57 8 neminémű természet szerént való Harmóniával ószve szerkeztetett Musica légyen, mint Plató 57 9 mondotta régen; S­immár penig minden hasonló gyönyörködik az magához hasonlóban. Vólt értésekre ez az éneklésben való vidámító jóság az Saul Király szóigáinak, s-azért hivaták [((3) r:j hozzá az Isai kissebbik fiát, a' Dávidot, hogy hegedűlésével és éneklésével, mellyekben igen fó vala, az dűhöskődésre inditó gonosz Lelket el űzné tőle, s-nem-is veszte véle, hogy engede beszédeknek. 1. Sam. 16. 16. 23. Vólt ezen dolog tudtára, az Istennek amaz nagy lelkű hű Profétájának, az Eliseusnak-is, mert mikoron az Israel Királlyára, az Joramra, az Isten ditsóségének kissebs?géért, s-a' bálványoknak tisztel­tetésekért, erösképpe(n) meg haragudt vólna, élméjének meg tsendesedés^ért egy 57 6 Mózes negyedik könyve 10, 33-36. " 7 Ezt a küldetést vitte véghez, teljesítette. 57 8 Egészen. 57 9 PLATÓN (i. e. 427-347), görög filozófus. 432

Next

/
Thumbnails
Contents