H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
Christusi és Apostoli szerzet 57 0 tehát, meg tetszik, az éneklésnek caeremoniája, és vólt mind az Christus üdéjétől fogva az Ecclesiákban, az Nap keleti országokban. A' Nap enyiszeti tartományokban, és Ecclésiákba(n), későbbedkén kezdének énekleni, s-akkor-is penig egy elsőben tsak imiilyen álkolmatossággal, hogy a' Justina Augusta, az Valentinianus Tsászár nője, az Arius dögletes métellyébe(n) kápván, annak fajzatinak egy templumot akar vala Mediolanumban adni, mellyet hogy amaz nagy Ambrus Pűspők meg előzhetne, és kezekről [((2) v:] el üthetne, tőbb hívekkel egygyüt belé mene, és mikor az Gottus vitézeket a' Tsászárnő fegyveres kézzel reájok küldötte vólna, hogy őket az templumból ki hánynák, Ambrosius meg felele, s-azt mondá, hogy ö az ő nyájja mellől semmiképpen el nem mégyen, hanem ha meg akarják ölni, kész ott az templumban azzal egygyüt meg halni: Hlyen szorossan lévén az lábokon az kaptza, és mint egy markokban viselvén az lelkeket, meg szeppene szegény jámbor, s-el ajánlá magát, és ugy rendelé, hogy azt az ö életekre engedtetett rövid üdót Isteni szolgálatban foglalnák, és az Nap keleti Ecclesiáknak szokások szerént, Psalmusokat és Hymnusokat énekelnének. 57 1 Az údötól fogva osztán fel kele az a' szokás, s-bé véteték az Nap nyugati Ecclesiákban. Ditseretes és kegyes caeremonia tehát az éneklés az Ecclesiában még most-is, ollyan mind azon által, a' meliy nintsen tellyességgel az Isteni szolgálatnak állattyából, a' melly miatt valami viszálkodásnak vagy szakadásnak kellene lenni az atyafiak között, és vagy azoknak a' kik között az éneklés bé vött szokás, kellene kárhoztatniok azokot, az kik között nem szokás, mint az Tigurumbéliek között, 57 2 avagy penig azoknak az kik között szokatlan, azokot az kik között szokás. Az miképpen nem olvassuk, hogy az Nap keleti és Nap nyugati Ecclesiák között a' felett valami villongás lótt vólna egész 370. esztendőkig. Hasznai és végei ennek a' kegyes szerzetnek sok f<?lék, leg fóbb penig azok közótt az Istennek 5 7' ditsós?ge, a' melly ez által sokkal tettetesbé 57 4 és tündóklóbbé tétetik; Mert sokkal nagyságosb és pompásb az a' ditséret, az halgatoknak sziveikben-is nagyobb figyelmetességet és álmélkodást szerez, a' melly rhytmusokba(n) foglaltatván, fen szóval, ékes ének nótával, hirdettetik, annál az melly tsak lassú szóval leppengve beszéltetik. 57 5 Innen lőtt kétség nélkül, hogy régenten-is az Istennek kiváltképpen való jó téteményit az Leviták, háláadásnak okáért, gyönyörűséges ének szóval hirdették. Az frigynek ládáját-is mikor fel vötték, és véle az Israelnek ellenségi ellen indultak, han57 0 Előírás, rendelés. 57 1 AMBROSIUS Aurelius, S. (337/339-397), egyházatya, 1. AUGUSTINUS Aurelius, S.: Confessionum libri 13, lib. 9, cap. 7. 57 2 Zürichben élők között. 57 3 Hiányzik az elválasztójel: „Isten nek". 57 4 Díszesebbé, szebbé. 57 5 Lassan, erőtlenül, gyengén beszéltetik. 431
