H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
az όηηόη nyelveken sem élnek) avagy az Cantorok felól kellene nagyobb gondviselésnek lenni: de mit mondjak? ha olly ízetlen 56 7 akaratos emberek vágynák kózóttók, hogy nem ér az emberséges ember véget vélek, hanem ottan szemben szöknek véle ha szólni kezd nékiek; Az ki nem ollyan ne vegye az jámbor magára. Az Simplex, avagy együgyű szóval való éneklés, jó immár elónkben, mellynek-is mind eredeti, mind haszna, mind nemei, s-mind penig igaz módja felól egy vagy két szóval emlekezem. Az éneklés a' Keresztyének kózótt (hogy az régi Sidókrol, és Pogányokrol halgassak) minde(n) ellenkezés kűvól régi szokás; Mert az Nap keleti Ecclesiákban, mindjárt az Apostolok űdeje után, sót még az fen álván-is, az ének szóval való Isteni ditséretek szokásban kelének, mint ezt az Pliniusnak, Asiának Proconsulának, Trájánus Tsászárhoz irt levele, nyilván meg mutattya, az mellyben Lib. 10. 56 8 az Keresztyének felól azt irja, hogy azok bizonyos szabott napokon, jó reggel, nap fel kőlte előtt, őszve gyülekezni, és az Christusnak, mint egy Istennek, verseket énekleni szoktanak. Melly Trajánus űdejét érte az szent lános Euangelista, és Apostol. De ha valaki erre azt mondaná-is, hogy ének szó nélkül is mondhattanak légyen verseket, főképpen az akkori üdónek mivóltához képest, az mikor a' Keresztyének az kegyetlenektől való féltekben igen titkon és orozva 56 9 gyülekeznek vala egyben; az sz. Pál Apostol irásából-is minden homály nélkül szedegethettyűk, hogy az Sóltár éneklés az ó űdejében-is immár szokásban lőtt légyen, mert ugy ir 1. Cor. 14. 16. Az mikor öszve gyúlendetek, kinek kinek Söltára vagyon; Mellyet immár nem érthetni ugy, mint ha azt tsak olvasva, és nem énekelve mondták vólna. De ha valaki még ahoz azt foghatná-is, nem fogyatkoznánk meg annál előbb való bizonyságból-is, mert ám az szent Mathe nyilván irja, hogy az Vr Christus az vég vatsorátol fel kelvén, hymnust, ditséretet, éneklett az ő Tanitványival, s-ugy ment ki az vendég fogadóból az Olaj fáknak hegyére, Matth. 26. 30. Az sz. Pál felől azt irja az szent Lukáts, hogy Philippi városában ártatlanul az tőmlőtzben vettetvén, éjfélkor néki költenek, s-hymnusokot éneklettenek Act. 16. 25. Hogy ne említsem a' mennyei sz. Angyalokot, az kik még az előtt a' szabadító Vr Christus születésének étszakáján, fel emelt szóval éneklettenek az Istennek hálá-adó ditséretet. Luc. 2. 13. A' mellyre nézve az szent Pál, ugyan inti-is, mint egy parantsolásképpen, az Ephesusbéli híveket az kegyes éneklésekre. Eph. 5. v. 18. 19. Tellyetek meg, ugy-mond, Lélekkel, szólván egy más között Psalmusokkal, és lelki éneklésekkel, énekelvén, és ditséretet mondván az ti szivetekben az Vrnak. Az Coloss^bélieket hasonlatosképpen, Coloß. 3. 16. Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek böségessen minden böltseséggel, tanítván és intvén egymást Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki éneklésekkel, kedvességgel énekelvén az Vrnak az ti szivetekben. 56 7 Kellemetlen (balga). 56 8 PLINIUS Secundus Minor, Caius: Epistulce, lib. 10, epist. 97. 56 9 Orvul, lopakodva, titkon. 430
