H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

III. AZ 1700-IG MEGJELENT MAGYAR NYELVŰ GYÜLEKEZETI ÉNEKESKÖNYVEK TÖRTÉNETE A gyülekezeti énekeskönyvben Csomasz Tóth Kálmán megállapítása szerint „az énekek csoportosítása nem a liturgikus szertartási elemek sorrendjéhez, hanem a keresztyén üdvtörténet, az ünnepkörök, különleges istentiszteleti alkalmak követelményeihez igazodik."

1 Nagy számú gyülekezeti ének a gyülekezeti énekeskönyveken kívül az ún. vegyes típusú kiadványokban jelent meg (pl. graduálénekeskönyvben, magánénekeskönyvben stb.). Az alábbi énekeskönyv-történet középpontjában az önálló gyülekezeti énekeskönyv-kiadások, valamint az olyan kiadói kolligátumok állnak, amelyekben külön gyülekezeti énekeskönyv-rész is található. Ugyancsak ide tartoznak a halotti énekeskönyvek. A halotti énekek eleinte a gyülekezeti énekeskönyv egyik részét képezték," majd egy idő után az énekeskönyvek végére kerültek, végül pedig önálló kiadványként is megjelentek. Bizonyítékul a halotti és gyülekezeti énekeskönyv szoros kapcsolatára említhetjük az 1616-os énekeskönyv következő megjegyzését (RMNy 1107/2, 2Ír): „INTÉS. Mivel hogy ez halót Énekek ez előtt való Énekes könyvel eggyűtt jarnak; Ennek okaert az mellyek abból ide-is neztenek volna, itt azokat róvidsegnek okaert el hadtuk..." A gyülekezeti énekeskönyv történetén belül külön alfejezetet kívánna a Szenei Molnár Albert-féle Zsoltárkönyv-kiadások felsorolása és vizsgálata. Ezek a kiadások azonban a 16. századi magyar gyülekezeti énekeskönyvektől eltérő altípust képviselnek, és csak a 17. század első évtizedétől jelentek meg, így indokolt kiadástörténetük külön tárgyalása. Ugyanakkor a gyülekezeti énekeskönyvtörténet megrajzolásakor több okból sem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Minden olyan esetben utalni kell rájuk, amikor kiadói kolligátumként csatlakoznak egy-egy gyűjteményhez. Elképzelhető, hogy a református nyomdákból kikerülő énekeskönyvek énekanyagának viszonylag csekély mértékű 17. századi bővítése 'CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1950, 143-144. 2 Az evangélikus temetési igehirdetést a templomban vagy a temetői kápolnában tartották, ahol énekeltek is. A reformátusoknál kezdetben ez elmaradt, de később a két protestáns egyház temetési szertartása csaknem azonossá vált, vö. BOTTÁ István, 1991, 41 1 —413. 97